1 éves kislányom nem játszik egyedül, másnál is van ez így? Elmúlik ez az össze vagyunk nőve sztori?
Ritka pillanatában 15-20 percig elvan, de bizony a legtöbbször igényli, hogy akár csak ott üljek mellette. Olyankor néha odajön, rám mászik, nyöszörög. Ha pl. ebédelek, vagy neki készítek ebédet, vagy bármit tevékenykedek a konyhában, egyből sír, és jön és rángatja a nacimat. A konyhánk a nappalival egyben van, tehát lát, beszélek is hozzá, és mégis sír, nem hiszem, hogy szeparációs szorongásról lenne szó.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem játszok vele egyáltalán, de muszáj neki egyedül is ellenie bizonyos ideig. Mondjuk nálunk ez mindig is probléma volt, mindig le kellett kötni, de sosem volt az, hogy állandóan együtt voltunk, volt, hogy hagytam nyöszörögni és feltalálta magát.
Elkéstem már a probléma megoldásával?
Most talán arra sem foghatom, hogy anyás, bár kétséget kizáróan nagyon-nagyon az, mert egyik este az apjával volt, és ugyanezt csinálta vele is.
válasza:Semmit nem rontottatok el, vannak ilyen gyerekek. Az én fiam két éves, és ugyanezt csinálja.
Lassan le fog róla szokni, de nem jó sírni hagyni őket, szóval amint tudsz, játssz vele. Ha nem megy, akkor persze nem megy.
válasza:Ezek szerint van kétféle baba, aki jól eljátszik, és aki nem. Hát mi megnyertük az utóbbit.
Ezek szerint ne is próbálkozzak rászoktatni a játssz egyedül-re? Most már egyre többet van ébren, képtelenség egész idő alatt mellette ülni, mindent nem lehet akkor megcsinálni, amikor alszik, nem? Hát nem tudom, mi lesz, hogyan tovább, ha van ötlet, azért várom.
Hát nem sok mindent tehetsz szerintem. Ha "meg akarod nevelni", és csak úgy otthagyod, akkor megtanulja, hogy nem bízhat benned, és később ez visszaüt. A fiam még szopik, nem alszik el egyedül, éjjel is többször fölébred, és kéri a mellet, és az altatás is egy óra.
Na, nyertem? :)
válasza:Hát én sem tudok tanácsot adni, csak azért írok, mhogy lásd, sokan vagyunk hasonló cipőben. Az én fiam 11 hónapos és kb 2,5 hete csinálja ezt, hogy jön, felkapaszkodik és keserves hangon mondja:"Mam-ma, Mam-ma"Ez azt jelenti:"Anya, hiányzol, gyre már, foglaklkozz velem!".
És nekünk is egy tér a nappali-étkező-konyha. Lát is, hall is.
Ezért szoktam mostanában a szobájába betenni és ott ha nem lát, tökre elfeledkezik mindenről, és úgy elvan, mint a befőtt. De mihelyst meghallhallja a hangom, vagy valami erősebb zajt kintről, amit én keltek, akkor már kotor is ki és kezdődik a nyügi. De van olyan nap is, hogy így sem megy "az egyedül elvan"-dolog.
És hozzáteszem, én is rengeteget foglalkoztam és foglalkozom is vele, de valóban nem lehet azalatt a 2*1-1,5 óra alatt mindent megcsinálni egy háztatartásban.
Nekem szerintem anyósom rontotta el, mert egyre többször jön ki hozzánk és olyankor a kicsi non-stop az ölében vagy vagy sétál vele. Oké, neki nincs más dolga, de én nem tehetem ezt egész nap. Nap nap után, nem igaz?
Ráadásul nem is akarom, hogy megszokja, hogy mindig ott vagyok, mert annál nehezebb lesz a bölcsiben vagy az oviban...
Szóval, csak annyit tudok javasolni, hogy ha van rá lehetőséged, próbáld meg olyan szobába tenni, ahol nem lát és ahol el tudja magát foglalni. És nekem is leginkább akkor válik be ez a módszer, ha kipihent, tehát nemsokkal ébredések után. Így legalább egy kicsit még el tudod nyújtani azt az időt, amit alszik a Kicsi.
Remélem, javul a helyzetetek.
válasza:Köszönöm a többi választ is, és, hogy ilyen részletesen írt az utolsó előtti válaszoló. Igen, ez a visszaüt kérdés, hogy nem tud rám számítani, elgondolkodtató, de néha akkor is egyedül kell hagyni, hogy kicsit önállósodjon. Majd megtalálom az arany középutat.
A másik szobával az a baj, hogy zavar, ha nem látom, a szekrényeket, fiókokat tudja nyitni-csukni és az veszélyes. Meg szerintem ez nálunk nem válna be, egyből jönne ki hozzám. De azért köszi, és azért furcsán hangzik, de megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával.
válasza:Az utolsó válaszoló vagyok.
Ne haragudj, de nem értek egyet azzal, hogy csak azért kelljen egyedül hagyni hogy önállósodjon egy kicsit. Szerintem ez amolyan régimódi gondolat, ahhoz hasonló, hogy hadd sírjon, erősödik a tüdeje.
(ha azért hagyod magára, mert muszáj elvégezned a dolgaidat, és másként nem megy, az más téma)
Szerintem nem azon múlik a későbbi önállósodása, hogy babakorában magára hagyjuk őket, ha ők ezt nem szeretnék.
válasza:Én sem hagyom, hogy ordítson, mert erősödik a tüdeje, ezt elhiheted. Szóval nem régimódiságról van szó.
Csak észrevettem, hogyha a nagyival van, aki semmi mást nem csinál csak vele van, utána teljesen ki van forulva önmagából. Egyszerűen nem lehet vele bírni, mert nem az van, amit ő akar. Nekünk (nekem) is ő a szemünk fénye, első gyerek, első unoka, első keresztgyerek stb., de nem akarom, hogy az tudatosuljon benne, hogy mindenki hozzá alkalmazkodik. És ez szerintem nem cserbenhagyás vagy ilyesmi. Természetes, hogy be-belesek rá és a szemem sarkából mindig nézem, mit csinál.
És nem mindenki olyan szerencsés, mint Te, hogy a férjed hazajön és vigyáz a kicsire, míg te megcsinálod, amit kell. Az én férjem jó, ha az esti etetésre hazaér. Éjjel takarítsak, főzzek, vasaljak? Azt meg már végképp nem bírnám.
És hidd el, kedves utolsó, nagyon kedves, barátkozó, nyitott, játékos kisfiam van, mégha nem is vagyok vele minden percben.
Bocsánat, hogy nem a kérdésre válaszoltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!