Rögtön fogadtatok család tagokat, ahogy haza jöttetek a kórházból a babával? Mi úgy beszéltük a férjemmel hogy 3 napig szeretnénk csak 3asban lenni kicsit nyugton lenni a kórházi napok után.

Az első babánál bejöttek a kórházhoz. Azért így írom, mert nem kértük, hogy odajöjjenek, csak enni hoztak, és ha már egy órát vezettek, akkor felengedtem őket. Engem előző éjjel majdnem újra kellett műteni a császár után a vérveszteség és egyéb gond miatt, és az a a fél óra is nehéz volt, hogy az ágy szélén üljek véres hálóingben, izzadva a fájdalomtól. Akkor mondtam, hogy most egyszerre jöjjön be mindenki, ne kis csoportokban, aztán kiküldte a férjem az egész rokonságot, amikor látta rajtam, hogy nem bírom. Hazakerülve újabb gond volt a hegemmel, naponta kellett visszajárni kötözésre. Így amíg a kórházba szaladgáltunk, addig nem jöttek, ez 3 hónap volt, alig éltem. Nekik sem tetszett, de kétszer úgy tűnt, hogy elvérzek, szóval nem az orrhúzogatással foglalkoztunk.

A második babánál idén már látogatási tilalom volt, viszont a császár alatt anyukám vigyázott otthon a nagyra, ezért ő találkozott a babával, amikor hazajöttünk, kb 5-10 percet maradt, aztán elment. Ketteskével nem volt komplikáció, elkezdte visszaszedte a születési súlyát. Én sokkal jobban voltam, rutinom is volt már, de a 2 napos heggel kellett kivinnem a cuccomat, majd kisétálni a kórházból alig 48 óra után. A férjemet felengedték segíteni a 4. emeletre, de én alig éltem. Otthon anyukámat leszámítva senki nem jött 1-2 hétig, utána is csak úgy, hogy nagyon maximum egy órát maradtak.

A látogatók akkor mennek, amikor az anya is felkészült rá és el kell fogadni, hogy a szülés minden formája egyfajta trauma a testnek, ezt pedig mindenki megszenvedi valahogy és nem kell hősködni ilyenkor.

Ezt a szoptatás bámulást nem értem. Ha neked kellemetlen akkor meg lehet mondani még a saját édesanyádnak is, hogy menjen ki.

A nagyszülők ha közel laknak természetes, hogy azonnal jönnek. Nyilván kíváncsiak, bőven belefér az a fél óra. Távoli problémásabb. Most ha 200 km-t utazik nem zavarhatod el fél óra után. Szóval ilyen esetben jobb ha vár 1-2 hetet.

22. Hat lehet, de ilyenkor még 30-40 perc egy szopi. Az is kellemetlen, hogy ideutazik valaki 1,5 órát 1 órára (nàlunk ez azért is ilyen mert Aput nem lehet hosszabban magára hagyni), erre főz otthon egy órát, aztán en 40 percre felmegyek az emeletre szoptatni.

Nekem erre nem volt képem.

De már pár hét utàn van vmi rendszer a szopiban is, és lehet legalább becsülni, mikor fog enni.

10-es, mondjuk azért, mert egy unoka születése majdnem olyan nagy dolog, mint a saját gyermeké és a nagyszülőkben ott a természetes vágy, hogy láthassák a kisbabát, hiszen jó esetben már a születése előtt várják, szeretik őt?

Én nem értem, nem arról volt szó, hogy vendégséget kell csapni és hogy a nagyszülők üljenek ott a kismama nyakán fél napig, de mit nem lehet kibírni max. fél órán, míg megnézik, esetleg ölbe veszik?

Nekem rosszul is esett volna, ha a nagyszülők nem lettek volna annyira kíváncsiak az unokára, hogy mindegy lett volna nekik, mikor látják. Mondjuk, mi olyan család vagyunk, hogy szeretjük egymást.

Aközött, hogy mindegy mikor látják, és aközött, hogy a saját frissen műtött/szült lányuk kérésére 3 napot várnak, az én számomra van különbség.

Nekem az is szeretet, hogy nem hatolok a más intim terébe a kérése ellenére és nem csinálok presztízs kérdést és sértődést ebből, hanem megértem, hogy a másik ember, konkrétan a gyermekem így szeretné.

Én pl ahogy írtam, a hazaérkezés után 2 nappal már 24 órára egyedül voltam az újszülöttel, akit 4 napja láttam először, öltöztetni, szoptatni, minden új volt, frissen műtötten.

Nekem az, hogy időre felöltözzek, melltartót vegyek a sebes mellemre, meg legyen etetve a baba, tudjam x orakor lent fogadni, egy kávéval kínálni a vendéget, az igenis nehéz volt.

Nagyon hamar belerázódtam azért meg jobban voltam, csináltam mindent, főztem, takarítottam, de pont az első pár nap jó lett volna nyugiban. Védőnő, gyerekorvos is jön, az is stressz.

Hát nem stressz? Egy óraja jöttünk haza a kórházból, a párom épp elrohant tápszerért, amikor szólt a védönő, hogy 10 perc múlva itt van.

Felöltözni, kimenni beengedi, közben sír a 4. napos baba bent, még nincs elpakolva a kórházi bőrönd.

Másnap reggel fél 8ra igerkezik az orvos, vekkerrel kelni az egész éjjeli fentlet utáni 1 óra alvásból, hogy addigra meg legyek mosakodva, felöltözve, futtomban reggeliztem, beagyaztam.

Persze hogy stressz, de kinek nem? Nem értem.

De milyen "vendégeket?" A nagyszülőket?

Jó, oké, ha valahol a nagyszülők "vendégnek" számítanak, akkor ott talán megértem, hogy a kismamának terhet jelentenek, mert nyilván nem olyan a kapcsolat.

De nálunk ők nem vendégek, hanem családtagok. Az anyósomék jöttek (szülőkkel én nem tartom a kapcsolatot), nem kértek kiszolgálást, hoztak kaját, le tudtak maguknak főzni egy kávét, őrizték a babát, hogy le tudjak zuhanyozni, pihenni kicsit.

Nekem meg nagyon jól esett látni mennyire szeretik, mennyire örülnek neki. Dehát nyilván van ilyen kapcsolat, meg olyan kapcsolat.