Mit reagálnátok ha szólnának nektek ha helikopter szülők lettetek?

Ez is egy olyan dolog, hogy kinél hol a határ.

Én nem engedem, hogy látótávolságon kívülre menjen az 5 éves gyerekem az utcán. Mehet távolabb tőlem, de lásson, vagy mégjobb, ha hallja is ha szólok neki.

Mostanában mániájuk lett az óvodai társaival, hogy amikor hozzuk el őket, akkor elszaladnak. Forgalmas út van 2 oldalról. 5 szülő közül, ketten kezdtük el leszídni a gyerekeinket, hogy nem szaladhatnak el úgy mint egy őrült. Na, kik a helikopter szülők? Pedig úgy gondolom, hogy ez a biztonságukról szól és nem arról, hogy mindig ott körözöm felette. De, ha ez már annak számít, inkább leszek helikopter szülő, mint gyászoló anyuka.

Sajnos szerintem én egy kicsit az vagyok. (Amúgy borostyánnak is mondják).

Igyekszem rá odafigyelni. Türelmetlen vagyok, és utálom magam ezért, így van, hogy nem várom meg, amígy a gyerek 10 percet piszmog egy póló levétellel, hanem átöltöztetem. Most csak mondtam egy példát. Vagy azon veszem észre magam, h már megint csípôbôl rávágtam (volna), hogy “Ne/Nem”, aztán arra gondolok, h “de miért is ne, had csinálja”.

Szóval ha olyan mondaná nekem, akinek számít a véleménye, elfogadnám, mert én magam is igyekszem lazább lenni, csak rohadt nehéz néha 🙁

Fôleg elsô gyerekkel. A másodikkal vmiért könnyebben megy.

A helikopter szülőség inkább későbbi életkorban probléma, egy pici gyereknél tök normális, sőt, csaknem kötelező, hogy a szülő minden lépését figyelje.

Ezzel a címkézéssel az a baj, hogy az emberek marha könnyen osztogatják a meggondolatlan tanácsokat, bírálatokat a szülőknek, ami csak arra jó, hogy elbizonytalanítsa vagy éppen felbosszantsa az esetleg amúgy is bizonytalan szülőket. Egyébként pedig ahány gyerek, annyiféle igény és hatásos nevelési módszer. Ami az egyiknek tök jó, mert biztonságot ad neki, az a másik gyereket túlkorlátozza. Ha csak nincs a gyerek a közvetlen életveszélyben vagy éppen bántalmazásnak kitéve, tilos beleszólni.

Marha bosszantó tud ám lenni, amikor ahány emberrel találkozol, annyiféleképpen mondják meg neked a tutit, persze jellemzően egymásnak tök ellentmondó módon.

Nekem is van ilyen ismerősőm. Én kerek perec megmondtam neki mikor a 100. nyifi nyafi túlféltéses hiszti sírását végig hallgattam, hogy tökéletes úton halad afelé, hogy a gyereke egy tesze tosza életképtelen elkényeztetett felnőtt legyen.

Persze besértődőtt és azóta se tanult belőle, és imád sírni ríni mártírkodni olyanokért ami vicc kategória..

Pl bibis lett a gyerek lába mert nem tudta megakadályozni, hogy beverje..