Az szégyen lenne, ha hívnék egy bébiszittert és elmennék pszichológushoz úgy, hogy nincs szülés utáni depresszióm?

Jobb lesz hidd el.

Nem fogsz tudni aludni, ha hallod, hogy sír, hidd el.

Menj pszichológushoz, ha úgy érzed, az nem szégyen.

Nekem is felért egy pofonnal az eleje, de olyan 7-8 hetesen elkezdett könnyebb lenni. Ha kibírod még egy kicsit, akkor kialakul egyfajta rutin, és sokkal könnyebb lesz.

Nekünk nemrég alakult ki egy éjszakai alvós rutin, a 3-szor kelésből 1 kelés lett, és ezzel sokkal könnyebb lett.

Megértelek, de az ötleted hülyeség. Megvte se akarhatod, hogy a gyereked más nevelje, hidd el.

Ha napi 2 órát írsz, azt talán megértem egyébként.

Öt hetes babánál napi nyolc óra,ráadásul ha minden nap így történik az nagyon durva.Gyakorlatilag más nevelné a gyereket.Ahogy írták előttem,próbálj pihenni mikor a kicsi is alszik,kemény de ki lehet bírni.Szerencsés helyzetben vagy mert vannak rokonok akikre támaszkodhatsz,ott a párod aki segít.Sokan irigyelnének érte,

Szerintem még nem dolgoztad fel hogy anya lettél és felelős egy kicsi életért,egy pszichológus segíthet ezen.A védőnőtől is lehet tanácsot kérni.

Kérj szakembertől segítséget ha szükségesnek érzed mert ez még csak a könnyebb rész,a fogzás stb még el sem kezdődött.A babysitter belefér alkalmanként de nem ilyen időtartamban.

Jesszus,kérlek szedd már össze magad.Én 19 évesen szültem 6 hónapja és azóta sincsenek gondjaim semmivel.Kora szülött lett a picim,kórháztól egészen 3 hónapos koráig 2-3 óránként keltem,talpon voltam.Tisztába rakás,20-30 perc etetés (valamikor el is aludt közben,letettem és 3 óra múlva kb újra..),maradék tej leszívás,aztán ami maradt idő abban pihentem vagy megcsináltam valami fontosat (pl mosogattam,nekem mágikus maguktól is koszolódó edényeim vannak :-( ).Fáradt voltam,de nem kellett pszichológus..bár tény,hogy nem mindenki én,nem magamat akarom fényezni vagy valami,csak valahogy..na.Anya vagy bakker,nem léphetsz le a felelősség elől,nem egy babysitter vállalt babát.

Nem azt mondom,hogy ne menj pszichológushoz,menj ha úgy érzed,hogy kell,de nehogy már 8 órára kelljen naponta valaki más,hogy nevelni tudj egy gyereket,hiszen ez még semmi.Felkel,tisztába teszed,eszik,büfizik,alszik.Mi a probléma? Mit nem bírsz? Esetleg nem a baba stresszel le,hanem más külső hatás? Beszélj a pároddal,hogy segítsen be néha,ha úgy van.Vegye fel a köntösöd,fejj le tejet és etesse meg egyszer-egyszer így nem kelsz mindig te és a te dolgaid viselésével simán vissza is tudja altatni.(Bár ideje lesz hozzá szoknod ehhez,az anyaság sok lemondással jár,nem te vagy az egyetlen akinek nehéz és akinek kelnie kell..)

Mi lesz ha majd nagyobb lesz és jönnek a fogacskák? Lázas lesz egy oltás után,fogzás miatt vagy megbetegszik? Vagy úgy akár mi..

Lesz,hogy egy egész éjszakán át nem alszol,ez megesik.Meg kell emberelni magad,és még ha pszichológussal is,de szokj hozzá a gondolathoz,hogy anya vagy és mi ezt választottuk,vállaltuk.Ha nehéz ha nem ha a picik kelnek kelünk mi is,vagy csak én fogtam fel ezt mindig tök lazán? Elintézem amit akar,ha sírdogál ringatom egy kicsit vagy babakocsiban tologatom és ha elaludt megyek én is ameddig fel nem kel.. :D

Nekem azóta 6 hónapos a babám.Beállt arra 3 hónapos kora körül,hogy átalussza az éjszakát,megjött a nyár most még se óhajtja,mert melege van és szomjas lesz.Megint kelek vele pár óránként,hogy igyon,vissza alszik vagy ha nem megy segítek.

Mert ezt kell tenni.Nincs semmi más dolgod amivel fárasztanod kell magad különösebben,most ő a lényeg,rá összpontosíts.Ha fáradt vagy éjszaka,pihenj többet nappal,oszd be másképp az idődet.

Bele gondolva,hogy még rám néztek rossz szemmel folyton az orvosok,hogy biztos rossz anya leszek aztán mégis annyi más példát látok akik ezt nehezebben viselik.Nyílván megint nem én vagyok itt a király,félre értés ne essék,csak nekem ez annyira..olyan önsajnáltatós dolog.

Mindenki kel a gyerekéhez,de nem hívunk senkit hogy csinálja helyettünk hiszen mégis mi vagyunk az anyák..

BÁR! Inkább hívd és járkálj ahova akarsz,minthogy türelmetlenkedj vagy bántsd mint sokan mások.Ölni tudnék mikor látom az idegbeteg másik anyukákat.Ordít bele a baba kocsiba,zeng tőle a lépcsőház csak mert meg kell etetnie a gyerekét megint vagy kitalálni,hogy épp mi kényelmetlen..

Sok babát sajnálok.Értem az anyukákat,de mégis azt mondom,hogy ettől képesek lennének sokan erősebben is fellépni minden akadály ellen,ha akarnának.

Hiszen nekem is ment pedig folyton a szemrehányást,az elő ítéletet és egyebeket kellett hallgatnom.No meg a nőgyógyászt aki a terhességem elején szinte minden vizsgálatnál megkérdezte,hogy biztos megakarom-e tartani..:'D

Lehet,hogy én emiatt is akartam bizonyítani.vagy passz.Lényegében mindegy.

Erőt,kitartást és próbálkozz.kérlek.nem 5 hétig van vagy lesz gyereked,hanem legalább 18 évig még..

Megértelek. Egyedülálló anyaként szültem úgy, hogy világ életemben nagy volt az igényem a magányra. Egyedülállóként egy csecsemő mellett ezt nem olyan egyszerű megoldani. Én még a terhesség alatt kerestem bébiszittert és már az egy hetes babát is rabiztam: igaz, akkor még úgy, hogy egy órát beszéltünk meg és én csak a másik szobában voltam. Innen szépen lassan jutottunk el a "teljes" napig.

Nagyon nem érdekelt, -kinek mi a véleménye erről. Ket dolog volt fontos: ne legyek idegbeteg es boldog legyen a gyerek. Ez meg volt.

Kérdező!

Keress bébiszittert

Jézusom, ti magatoknál vagytok?

Az, hogy ti leírjátok, hogy milyen szipi-szupi anyák vagytok, az a kérdezőnek nem segít. Meg mi az, hogy ti mondanátok meg, hogy mi fér bele? Ha neki belefér, hogy 8 órát legyen a gyereke a bébiszitterrel, akkor neki belefér. Írjátok még le 100x, hogy nektek nem volt semmilyen bajotok szülés után, és ti milyen jó anyák vagytok! Lehet, hogy a kérdező attól fél, hogy valamit rosszul fog csinálni a gyerekkel, és elront valamit. Egyébként meg ne ti döntsétek már el, hogy más mit bír ki, vagy mit nem bír ki.

Aki írta a reklámokat:

Igaza van. 100%-ig. Ez akkor ragadt benne a köztudatba, amikor kirobbant az első és második világháború. Akkor ugye kellett az utánpótlás, és a fiatal lányokat és nőket úgy próbálták meg befolyásolni, hogy azt mondták a terhességre, hogy áldott állapot, a szülésre, hogy csoda, a gyereknevelésre hogy csodálatos.

Gimis koromban jártam "babysitterkedni" egy családhoz. A baba kB 2 hónapos volt, amikor először mentem. Ez kB úgy nézett ki, hogy segítettem az anyukának kB mindenben. Volt, hogy a boltba mentem el vagy a gyógyszertárba. Volt, hogy vasaltam vagy teregettem. Vagy a babával sétáltam egyet. Vagy csak játszottam a kicsivel, amíg ő főzött. Egy héten 3-4x mentem, alkalmanként 2-4 órát voltam ott. A gyerek kB 2 éves koráig jártam. Most, hogy nekem is van babám el tudom képzelni, mekkora segítség volt ez neki, akinek a férje rengeteget utazott, család meg messze volt. Egy ilyen segítséget esetleg neked is el tudnék képzelni, máris nem lennél annyira leterhelve.

Az éjszakázás meg sajna ilyen. Lesz ez jobb is, rosszabb is még.

Nem gondolom, hogy a bébiszitter meg tudná nyugtatni, ha sír. Az anyjára van szüksége, ki van szolgáltatva.

Ettől függetlenül nyugodtan elmehetsz 2 órára pszichológushoz, ha úgy érzed, erre van szükséged. Addig vigyáz rá valaki a családból. Emlékeim szerint 5 hetesen még nagyon sokat alszanak nappal. Ezt a hétköznapokban is kihasználhatod, alhatsz vele együtt (mármint abban az időben), így pótolod az éjjeli alváshiányt és csökkented a kimerültséget.

A félelmet értem, én is fostam, mikor a férjem visszament dolgozni.