Úgy 10 évvel ezelőtt, a húszas éveim elején úgy viselkedtem, hogy joggal mondhatta rám bárki, hogy "k. Va". Néha úgy elfog a szégyenérzet és a bűntudat, hogy szinte rosszul vagyok. Csak pszichológus segíthet?

A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, egyedüli lehetőség a jelen pillanat arra, hogy tégy valamit magadért.

Nekem a múlt elengedésében sokat segített a meditáció, mely letisztítja a tudatot.

Ha nem függünk mások véleményétől, ha belátjuk, hogy a szégyenérzet nem visz előrébb, akkor könnyebb.

Minden múlandó, én is, te is, az élethelyzetek is. A karma (itt nem kell ezoizére gondolni, egyszerű ok okozati összefüggésekre csak) is múlandó. Nem kell cipelni mindent magunkkal. Ami volt, az megtörtént, megváltoztani nem lehet a múltat, de lehet a jelenben egy helyes úton járó jövőt alapozni. Az ifjúkori kilengések miatt ne ostorozd magad különösen, ha már családod van és másképpen élsz.

Tehát ezt az önmarcangot engedd el, önszeretet-fejlesztés segítségével.

Figyeld ennek a számnak a mondanivalóját, főleg a refrént. Nagyon szeretem:

https://www.youtube.com/watch?v=WA8j_b5WTys

Hát ez tipikusan olyan dolog amin már nem tudsz változtatni.

Hiszen már megtörtént.

Igy kell elfogadni ahogy van.

Az a lényeg hogy megbántad és már nem lennél olyan.

Ne korbácsold magadat túl keményen miatta.