Mi lesz ha már most így elrontom?

Nálunk is ez a helyzet. Elég fárasztó. Kérdeztem már sok mindenkit, de senki nem tudott tanácsot adni. A dokinak is mondtam, erre csak annyit vágott oda, hogy ne szoktassam a gyereket az ágyunkba. De akkor hogy is pihenjek. Pár éjszakát már végigcsináltam hátha megszokja, de hajnali 2- nél tovább nem bírtam és ülve elaludtam vele.

Most elköltözünk 2 szobás lakásba és külön szobája lesz. Na ott aztán egyenesen a szobájába lesz szoktatva az biztos.

Most tudom, hogy rettenetesen leleszek pontozva...mert a mai világban a "tartsd magad távol a csecsemődtől" módszer dívik. Tedd külön szobába, ne menj be ha sír, ne szoptasd meg ha éjjel felébred stb...

Én nem vagyok ennek a híve. Születésétől kezdve a gyerekszobában aludtam Vele, egy ágyban. Sosem aludta végig az éjjeleket, így nekem is könnyebb volt, nem voltam nappal fáradt, mert álmomban szopizott és csak félig ébredtünk fel mindketten. Nem lehettem nappal fáradt, mert itt van a másik gyerekünk is, akivel foglalkozni kell. Egy idő után már a saját ágyában aludt, igényelte a saját kuckót. De én még mindig a szobában aludtam, csak másik ágyon, mert éjjel még 1-2x felébredt szopizni. 21 hónapos lett, mikor visszaköltöztem apához, mert már este 9-től reggel 7-ig aludt egyhuzamban. Addig születésétől kezdve mindig csak szopival tudott visszaaludni. Nekem sosem volt ez megterhelő vagy gond. És a férjemnek sem. Nem minden gyerek egyforma. Van amelyik az elejétől átaludja az éjjeleket van aki később. De egyszer mindegyik megérik rá a saját fejlődési ütemét követve. És nem erőszakkal leszoktatva.

Tehát igen, kinövi. A saját ritmusában. Ma már 23 hónapos a fiunk. Este a nővérével szépen elsétál a szobájukba aludni a kis plüssegerével. Reggel 7-ig nem is látjuk őket. Nem akar nálunk aludni, nem jön át éjjel. A lányunknál is ezt az elvet követtük és egyetlen egyszer sem jött át az éjjel közepén, hogy köztünk aludjon.

Most a foga is kínozza szegény csemetédet, szüksége van a megnyugtatásodra. A nappali sok ölben levést viszont ennyi idős korban én sem pártolom. Inkább tedd közel magadhoz, mikor végzed a házimunkát pl főzöl és dícsérd meg mindig, ha szépen elnézelődik vagy eljátszik egyedül.

Igaza van az előttem szólónak, teljesen egyetértek vele. A kisbaba, ha van valami baja, akkor nyűgös, ha nincs semmi, akkor szépen alszik, legfeljebb enni kel fel. A fogzás miatt némelyik baba nagyon nyűgös tud lenni, valószínű nálatok ez a helyzet, azért ignyel téged ennyire, nappal pedig tényleg sok, ha állandóan ölben van, próbáld meg pihenő székbe tenni, és oda tenni magad mellé, ahol éppen vagy. Én ha eszek, akkor a pici pihenőben az asztalon van, ugy beszélgetek hozzá. Ha géphez ülök, akkor pedig a földön van a pihenőben, és beszélgetünk. Csak lásson, az a lényeg, hallja a hangomat. Olvastam valahol, a gyermek a szülő tünete. Nincs el nélkülünk, mert annak a pici emberkének CSAK mi vagyunk. Amikor ordít, nyűglődik, és nem tudom mi baja van, arra gondolok, hogy ennek a pici babának én vagyok a mindene, és vagyok számára a világ. Aztán átvészeljük az ilyen dologokat. Nyugodj meg, elmulik ez az állapot, aztán persze jön majd más. De egyszer felnőnek, és nem akarnak az ölünkben lenni :)

2 gyerekes anyuka

Eggyetértek a két elöttem szólóval.Mink 10 hónapja csináljuk ezt.A lányom még sosem aludt 3 óránál többet egyhuzamban.Minden éjjel 4x5x fel kel,és csak cicivel alszik vissza.Már sok mindent próbáltam nem jött be.A cumi repül.üveg nem kel,ha csak ringatom sír......

Növe´rem lánya is ilyen volt,már ovis,e´s szépen alszik maga´nak.Pedig ö is a szülöi ágyban volt sokszor.

Mikor nem tudom már a lányomat vissza tenni a kiságybakb 3xi ébrede´s után akkor jön mellém a nagyágyba e´s úgy vagyunk reggelig,mert kb még 3xfelkel.Akkor kap cicit kb 2 perc és már alszunk is mindketten tovább.Kicit fa´rasztó,de ez van...

Kitartás.