Mi lett a kisállatok sorsa a babátok születése után?

Nekünk egy antiszociális benti macskánk van.

Ugyanúgy velünk él ahogy a baba születése előtt.

Nem engedtük a gyerekágyba, nem engedtük a babakocsiba. Ezek után magától felfogta, hogy semmire nem feküdhet (ruha, pelenka, takaró, játék) ami a gyereké.

A lányom megkésett mozgásfejlődésben és baromi jó motiváció volt a macsek. Először a cica után fordult meg, utána kezdett el kúszni.

Amikor elindult a kisasszony, akkor figyeltük őket és tanítottuk, hogy hogy érhetnek egymáshoz. (ne nyúzza a macskát, ne tépje meg a szőrét, ne ütögesse, ha csúnyábban is ér hozzá, akkor a macska ne karmoljon, hanem inkább szaladjon el, stb, ne piszkálja az almot, kajáját)

Most 1,5 éves a kiscsaj és világi nagy cimborák a macskával.

A lakásban cica volt, maradt is. A kertben nagytestű kutya, ő is maradt, nagyon jól elvan a gyerekekkel (azóta már két gyerek van, a nagy 5, a kicsi 1,5 éves). Nemrég lett benti kijárós kutyánk, közepes testű, remekül elvan a gyerekekkel, nagyon szereti őket.

Amúgy igen, a baba magától nem tudja nem ütni az állatot, ezért nem kell odaengedni csak úgy. Nálam mindkét gyerekkel működött, hogy ahogy megtanultak mászni, és mentek oda az állatokhoz, mentem velük és mutattam a simogató mozdulatot. Nagyon gyorsan megtanulták, hogy az állathoz csak így nyúlunk. A másfél évesem is rég képes rá.

Nálunk az van, hogyha anyós vagy akár a saját anyám ilyennel állna elő, ők lennének azok, akik nem is látnák.

Az állataink családtagok, annyi a változás, hogy nem mehetnek már fel az ágyra, kanapéra. Többet takarítok, de ez van