Ahogyan a kisállatommal bánok, úgy fogok majd a babámmal is bánni? És a férfiak is?

nem csak az agy méret számít, de nem idomítjuk a gyereket. Valóban nagy a különbség, noha szeretjük az állatot is, embert is. Az első időben a gyerek legtöbbet utánzással tanul. "A hátammal is nevelek"-mondta Mérei a gyerekpszichológus. (hogy tartom magam, hogy állok neki a dolgoknak) Azután a szavak. Tőlünk tanul beszélni, és azon keresztül gondolkodni. Neveljük. Hogy szabad, alkotó ember legyen. A közös a kettőben, hogy szeretettel.

József Attila:

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

az állattartás és a gyerek semmiben nem hasonlítható össze, így nem lehet egyikből a másikra következtetni.

az újszülött a maga kis tehetetlenségével, kinézetével, gondoskodást igénylő viselkedésével olyan hatást vált ki a szülőkből, hogy azt szinte fel se lehet fogni. meglátjátok a kisbabát a szülőszobában, és tudjátok, ölni és halni vagytok képesek érte. ezt egy állat se váltja ki az emberből ilyen erősen.

lehet, hogy halt meg aranyhalad, mert nem adtál neki kaját,de ha gyereked lesz, nem eszel, nem iszol, nem pisilsz és nem kak... amíg nem gondoskodsz róla. ez egy baromi erős ösztön, hajtja hajtja az embert, ellene tenni nem tudsz. és örült szerelem is :) függő leszel a gyerektől, mint a drogos a szertől.

hogy lehetne bármihez ezt hasonlítani? :)

majd meglátjátok :)

Nem hinném, hogy az állatokkal való bánás összefügg. Persze aki kegyetlenségből kínoz állatot annak el tudom képzelni hgoy sajnos a gyereke is kap néha......

Én nem vagyon annyira állatbarát, nincs bajom velük amúgy, de nem érzek késztetést hogy megsimogassam a kutyát vagy ha látok kóbor állatot befogadjam, meg úgy amúgy sem hogy egyáltalán tartsak állatot :) De a gyerekemet nagyon szeretem és próbálom a lehető legjobban nevelni, amit tudok megadni neki.

A fegyelmezés meg olyan dolog, hogy egy ember szeritnem teljesen más mint egy kutya. Ha rá a környezete, tehát te hiába neveled a gyereked jól, de bekerül egy rossz közösségbe, akkor az hatni fog rá, meg jön a kamaszkor stb. A kutyánál meg ha találkozik másik kutyával aki nincs jól nevelve attól a tiéd még jól nevelt lesz. A gyerekek meg hidd el eltanulják hamar a másiktól a hülyeséget, a kutyák szerintem nem.

Nagy kutyás voltam, hobbi szinten kutyakiképzéssel is foglalkoztam.

Vannak párhuzamok, de alapvetően más a kutya- és a gyereknevelés. A kutyánál falkavezérré kell előlépni, ha fél, akkor nem szabad babusgatni (ez megerősíti abban, hogy félni jó dolog), deviáns viselkedés esetén agresszív fellépés kell (nem fizikai agresszió, hanem nonverbális erőfitogtatás). Ezek gyereknél pont fordítva működnek.

De óhatatlanul átemeltem apróbb fogásokat a gyereknél a kutyás tapasztalatból. 4 hónapos, ha fel akarom kelteni a figyelmét, gyakran gesztusokat használok, arra a kutyák is jobban figyelnek, mint a szavakra önmagukban.

Ha egy játékra akarom ráirányítani a figyelmét, akkor a kezemre vonzom a tekintetét, majd elvezetem a játékig. Ha raplis, akkor nyugodtan viselkedem, hogy átvegye a "rezgéseket". Ezek pl kutyánál-gyereknél egyaránt működnek. Ahogy később a következetesség is, csak 4 hónaposnak még nincs mit tiltani vagy nem kell korlátozni.

Terrierekkel foglalkoztam, akik a faj legmakacsabb egyedei. Feszegetik a határokat, századszor is rápróbálnak, hátha lazul a fegyelem és feljöhetnek az ágyra/beléphetnek tiltott területre/lophatnak a kajából.

Ilyenkor százszor is nyugodtan, de határozottan tiltani kell. Ez a gyereknél is így lesz, türelmesen, sokszor el kell ismételni, ha tilosban jár. (Pl. ne egyen virágföldet, ne rongáljon, ne akarjon kaszkadőröset játszani, útra kirohanni, stb)