Anyukák! Ti mit gondoltok erről? Van aki így csinálja mint én?

Hasonlóan csinálom mint te, csak kiságyban altatom nem cicin magam mellett. Van saját szobája, ágya. Ott altatom el. Légzésfigyelő, bébiőr, még kamera is van.

Ha már nyöszörög megyek én vagy az apja.

Ameddig házimunkát csinálok addig a pihenőszékben van. Ha sír beszélek hozzá, mindig rajta a szemem, mellettem van. 5 hónapos babám van.

Mindegy mit és hogyan csinálod, lesznek pofátlan emberek, akik meg akarják magyarázni, hogy miért teljesen rossz, amit csinálsz, hogy kell jól csinálni, mert ők ugye sokkal jobban tudják, hogy a te gyerekednek mi lenne jó. Ha te úgy érzed, hogy nektek, férjedet is beleértve természetesen, így megfelel, akkor legyen így.

Ha ez vigasztal, én teljesen máshogy csináltam majdnem mindent, mint te, és én is állandóan kaptam az okoskodást, meg a rosszindulatú megjegyzéseket. Anyukám viszont igazi kötődő nevelés-aktivista, gondolhatod, hogy ez akkoriban (26 évvel ezelőtt), mennyire nem tetszett senkinek. Mesélte, hogy mindenki állandóan leszólta, az anyja, a védőnő, az orvos, a barátnői, a szomszédok, de lesz*rta, csinálta úgy, ahogy jónak gondolta. Hárman vagyunk testvérek, egyikünk se lett önállótlan anyuci pici fia/lánya (sőt, nagyon is talpraesett felnőttek lettünk), és nem aludtunk 5 éves korunkig a szülői ágyban...

Ezt így én sem csinálnám, az biztos.

Hordoztam, de csak mikir elmentünk valahova. Itthon 1x nem kötöttem magamra. Vagy a játszós szőnyegen volt, vagy a pihenőszékbe, mindig mellettem, de sosem rajtam.

Szoptatni én is igény szerit tettem, de ha sír, az nem biztos, hogy igényli is. Nem mindenáron azzal kell "elhallgattatni". Velem is velem alszik a gyerek, köztünk. Ezt nagyon nem szeretem(nem a gyerek miatt, hanem a házasélet miatt), de az apja ragaszkodik hozzá.

Ez amit leírtál talán az első hónapban elmegy. Az én fiam 7hósan már a lakást járta 4kézláb, egyedül felfedezve mindent.

Hagyd, had önállósodjon. Nem baj ha sír kicsit. Hidd el, késöbb nem fogsz bírni vele, olyan anyás lesz.

26os vagyok, ja és azt elfelejtettem leírni. Aludni mindig a saját ágyában hagytam csak nappal. Amég alszik addig van ideje egyéd bolgokra, magára az embernek. Én bele is őrültem volna, ha szó szerint 0-24be csak rajtam csüng. Oké, az anyja vagyok. Oké, a gyerekem. Imádom, szeretem, a mindenem. De nem csak anya vagyok, hanem nő is, akinek szüksége van egyedüllétre, magánéletre a gyerek mellett is. Ha ez csak egy gyors körömlakkozás, vagy egy kávéivás a teraszon (hozzáteszem épp alszik a gyerek az ágyában én meg kávezok a teraszon😅). Tuti becsavarodtam volna, ha így nevelem ahogy leírtad.

De mindenki más. Ha nektek ez így jó, akkor ne törődj senkivel, csináljátok úgy, ahogy nektek jól esik.