Anyukák! Ti mit gondoltok erről? Van aki így csinálja mint én?

Én egy csomó mindent máshogy csinálok, és engem is megszólnak. Ez egy ilyen műfaj, mindenki kva okos, és megmondja a véleményét, akkor is, ha kutya nem kérdezte. Persze "csak a gyerek érdekében".

Holott csak a saját önbizalmukat akarják építeni, igazolást keresnek, hogy ők jól csinalták.

Úgy csinálod, ahogy neked jó..

Hordozok, iszsz babáim vannak..

Nem alszik velünk a kicsi..de 1,5 m-re van az ágya

A nagyobbik 2 éves, hajnalban van, hogy átjön..

Egyik sincs rámgyógyulva..

Nem engedhetem meg magamnak, hogy rajtam aludjon csak a kicsi, mert ott van a “nagy” ,nem is alszik jól nappal.

Éjjel viszont nem ébred csak néha-néha.

A nagyobbik délután csak rajtam aludt...nem zavart, mert akkora időzítettem a napi edző túrámat..

Nem értem egyes anyukák miért érzik úgy, hogy joguk van beleszolni más hogyan csinálja. A kéretlen tanácsok osztását pláne nem. Ha nektek így jó akkor így jó. Többet nem mennék oda.

Van egy anyuka ismerősöm akinek mikor elmondtam, hogy ha nem tud aludni a kicsi, hát velem alszik elkezdte forgatni a szemét meg magyarázni. Ő biztos nem fogja az ágyba szokatni. Aztán meg nekem panaszkodott, hogy éjszaka 20-30 percenként kel a gyereke és ő hú de fáradt. Én inkább nem mondtam semmit. Már régóta nem beszélünk.

Sajnos vannak olyan anyukák akik azt hiszik, hogy csak az és csak úgy jó ahogy ők csinálják és lenézik azt aki másként áll a dolgokhoz

Pontosan így csináltam én is ahogy írod.

A cicit elég nehéz volt"letenni", már beszélt, bölcsis volt, én dolgoztam, este még mindig szopizott, mondjuk nem bánom, hogy 2és fél éves koráig szoptattam, csak tényleg keserves 2 hét volt a leszoktatás, de így utólag nem volt olyan vészes.

A nagyobb gond az együttalvás.

5 éves és még velem alszik és néha úgy érzem, ez örökké így lesz.

A férjemmel elhidegültünk, fél éve elköltözött és hatalmas szerepe van benne annak, hogy a gyerek köztünk aludt végig.

Először imádtuk mindketten, hogy ott szuszog. Aztán olyan 2 éves kora körül kezdett nagyon kényelmetlen lenni. Mi az ágy két szélén összekucorodva fél méteren, a gyerek keresztben az ágyon.

Nagyon nagy csatákat vívtunk a külön szobába szoktatással.

Üvöltött éjfélig, hogy már nem szeretjük, álomba sírta magát, majd óránként ébredt mint egy kisbaba, 2-3 hét után mindig feladtuk és visszaengedtük.

Viszont megszűnt köztünk az intimitás. Ritka volt, hogy erőt vettünk magunkon és kimentünk éjszaka szexelni.

Főleg, hogy 2 szobás a ház, a nappaliban aludtunk a gyerekkel, a másik a gyerekszoba volt, tehát a gyerek ágyába tudtunk menni max szexelni, ami elég illúzióromboló és kényelmetlen volt.

Ha a kanapéra mentünk, akkor síri csendben sietve, mert ott aludt a szoba másik végében a gyerek.

Maradt a konyha, fürdő, egyik se volt valami kényelmes.

Azon kaptuk magunkat a gyerek 4 éves korára, hogy havi 1x szexelünk-jó esetben.

Meg is lett az eredménye.

Férjem elkezdett a kanapén aludni egyedül, mert kényelmetlen volt már nagyon a kicsivel a 120cm széles ágyon... itt kezdtünk nagyon eltávolodni egymástól, majd fél évre rá viszonya lett és elment.

A gyerek előtt tökéletes volt a szex, még szülés előtt pár órával is gyűrtük a lepedőt.

Ha előröl kezdhetném, az együttalvást biztosan nem csinálnám bármilyen kényelmes is volt az elején.

Ahogy már írták, ez a kötödő nevelés. Amúgy mindig az a jó, ami adott családnak működik és szeretik. Teljesen mindegy, hogy ez külön hálószobát vagy együtt alvást jelent.

Minden baba más és más, ahogy a szülők is mások. Bár mindig beszédtéma anyukák között valójában szerintem erősen magánszféra ez már.

Az együttalvásnak amúgy számos előnye van. Egyáltalán nem lesz tőle önállótlan (sőt!), de tény hogy a gyerek személyiségétől függően lehet hogy 2 de lehet csak 6 évesen igényli majd a saját ágyat.

Az is értelemszerű, hogy első gyereket még azért elég könnyű kötődően, válaszkészen nevelni, a második/többedik igényeit már nem lehet 100%-ban azonnal kielegiteni.

Én nem akartam a babámmal aludni, viszont éjjel nappal baromi sokat igényelt, nappal rajtam aludt éjjel viszont óránként keltem hozzá. Ez a szepa időszakban odáig fajult, hogy nem óránként kellett 10 percet altatnom, hanem 10 perc alvás után altattam órákat. Mert már attól is ébredt hogy közelítettem a kiságy felé. Elegem lett, fáradt voltam és türelmetlen. Magunk közé vettük, azóta alszik minden éjjel és én is, ez számomra mindennel felért 8 hónap kőkemény éjszakázás után. Szeretjük, hogy köztünk alszik. Nem kell velünk egyetérteni, én sem tukmálom másra hogy csak ez az egyetlen jó módszer mert nem igaz. De az én fiamnál ez vált be, ha nyugodtabb természet lenne, és kevesebbet igényelt volna belőlem akkor valószínűleg ő sem kerül át a mi ágyunkba.

Iszsz pedig csak azért nem lett mert kb 5 csepp tejem volt.