Azoktól kérdezném, akik kifejezetten igényelték egész életükben az én-időt és a magányt, mennyire viseltétek jól a gyerekvállalás első pár évét?
Sziasztok! Úgy érzem most már lényegében minden adott lenne, hogy gyermeket vállaljunk és egyetlen dolog tart vissza, hogy én nagyon szeretek egyedül lenni. És ezt nem a szokásos introvertált módon értem, én néha külön vonulok a férjemtől is egy napra és egyedül vagyok, annyira nem bírok hosszútávon emberek között lenni. Szerencsére ő is ilyen, kettőnk között ez nagyon jól működik. Tudom, hogy borzasztóan hangozhat, de barátok társasága sem hiányzik annyira, nagyon ritkán találkozok velük, amúgy inkább egyedül vagyok.
Viszont tudom, hogy egy baba a nap 24 órájában rajtad lóg, és ez teljesen normális, nem is baj, de félek, hogy én ebbe beleőrülnék. Úgy értem szó szerint, az alvás hiányt még elviselem, de azt, hogy ne tudjak 1 napig mondjuk csak magammal foglalkozni, azt nem. Ez biztos baromi önző módon hangzik, de ismerem magam és elbizonytalanodtam, hogy nem lennék e borzasztó anya így? Viszont ha arra gondolok, hogy soha nem lenne gyermekem, az is elszomorít. Szeretnék gondoskodni valakiről, felnevelni, látni hová fejlődik az életben, csak valahogy közben nem feláldozni magam 100%ig. De úgy látom ez szinte lehetetlen.
Szóval aki esetleg hasonlóan élt a gyerek előtt, ő hogy viselte utána, hogy nincs énidő, vagy nem annyi?
válasza:Én még csak most kezdtem neki. Nagyon szükségem lenne a kis burkomra, és a csendre, de nehéz viszont megszokható.
Az első hét full pánik, a "mibe kezdtem én bele", meg a "véget ért az életem könnyű része" volt.
Aztán megembereltem magam.
A titok, ha felajánlják fogadd el a segítséget. Kérd is ha úgy van.
Én az az ember voltam aki kivett szabit, hogy ne kelljen emberekkel találkoznia. Mindenki nyaral, vagy rokonokhoz megy, én meg elbújtam a házban és élveztem a csendet, meg a magányban töltött időt.
Egyébként olyan álmos vagyok, hogy még nem az énidő miatt kesergek, hanem, hogy most évekig nem fogok tudni aludni egyhuzamban többet mint 4 óra, ha olyan lesz a gyerek. Pedig jól bírom az alvás megvonást, de ez nekem is sok.
Én a babám alvási idejében szoktam én időt tölteni jelenleg, gondolom aludnom kellene emiatt is vagyok álmos.
válasza:Ugyanilyen vagyok mint te. Másfél éves a gyerekem. Tökéletes ellentéte igazi kis matrica ő is, egy nyamvadt percet nem játszik el egyedül. Mindig aszisztálni kell mindenhez, és mindenben visszacsatolást igényel.
Baromi fárasztó, és nagyon tud hiányozni az egyedüllét. Az én férjem is megérti ezt, és néha sikerül is számomra ezt biztosítani pár órára. Viszont ha a nagyinál van egy napig akkor baromira tud hiányozni is, hogy nincs aki körülöttem zizeg. Kész tudathasadás... 🤣
Szerintem minden nehézségével együtt megéri. De persze vannak napok, mikor úgy érzem megfulladok ettől. Pedig nekem is már az is nehezemre esik hogy kimenjünk a játszótérre. De tudom, hogy neki szüksége van erre. Így erőt veszek magamon.
Szerintem ha csak ennyi az akadálya, akkor ez ne tartson vissza a gyerektől. Főleg hogy a férjed megértő.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!