Anyukák! Hogy kezelitek nyugodtan ha nyügös a baba?

Türelem, sok türelem. Cicire próbálom tenni többször, nyűglődik, elmegy. Esik-kel már, de megy akkor is. Még közben kitalálja, hogy neki kell két falat valami, meg egy korty iszi, aztán megy tovább. Ha nagyon álmos jöhet az új próba. Ha szerencsém van elalszik, sem csak akkor ha meg tényleg hullára le van fáradva. Addig akármilyen csendes, sötét helységben fekszek vele nem ér neki semmit. Volt, hogy apa ölében aludt el miközben az jó hangosan zenézett mellette feloltott villanynál.

Hülye tanács, de ha már a saját lábában is elesik ha kell erőltesd is rá a cicit. Nekem is előadja, hogy már pedig ő azért sem kér, két perc múlva meg szalad érte.

Sosem szabad vele kiabálni bármilyen nyűgös is, csak rontasz vele. Nekem sem kellemes a hisztijét hallgatnom, meg lefogni amikor szabályosan vergődik a kezemben, mint egy partra vetett hal, de ez ilyen.

Az egyik legidegesítőbb dolga az ha mondjuk nem engedem késsel, vagy pénzzel játszani (mert mondjuk véletlen az asztalon marad egy darab, és leszedi), és elveszem tőle olyan hisztit levág, mint mikor megüti magát. Fél percig nem vesz levegőt, kékül a szája, aztán meg üvölt. Azonnal cicit akar azért is.