Anyukák! Mit kezdtek ezzel a változással?

Nehezen ment. nagyon fáradt voltam, de próbáltam minden percet megragadni, hogy együtt lehessünk. nem erőltettem rá semmit, sem a babaánkat, sem hogy beszéljen az érzéseiről, semmit.

Azt hiszem jól tettem és ha mégegyszer ilyen helyzet adódna ugyanígy tennék.

Az a helyzet, hogy nehéz, mert bőven elég lenne a baba és a háztartás, de mindig arra gondolok, hogy nekem is szükségem van a páromra és neki is rám, ugyanúgy mint a baba érkezése előtt, tehát meg időt kell szánnunk a kapcsolatunkra.

Már elmúlt 9 hónapos a gyermekünk és mostanra már jól kialakult az új életünk is.

Ne aggódj, dolgoznotok kell a jó kapcsolatér, de elegendő szeretettel és egy kis odafigyeléssel minden megoldható.

Három hónapos a kislányunk. Hát valóban minden a feje tetejére állt. Anno rengeteget beszélgettünk, sokat utaztunk, mindig csináltunk valami programot, barátokkal találkoztunk, és a szexuális életünk kifejezetten élénk volt. Már a terhesség utolsó hónapjaiban sokminden megváltozott: én nagyon nem kívántam a szexet, nagy hasam miatt nem volt kedvem sokszor kimozdulni, valahogy a barátok is lekoptak. Most meg, szex szinte nulla, nem is kívánom, no meg még mindig nagyon érzékeny a hüvelyem, állandóan fáradtak vagyunk, minden a gyerekről szól, inkább a családdal, mint a barátokkal találkozunk (mondjuk ez abszolúte okés!).

Hát remélem, hogy jobb lesz, mert nekem nagyon hiányzik a régi kapcsolatunk. Legalább addig már eljutottunk, hogy kislányunk napirendje kezd beállni, este nyolc környékén alszik, onnantól legalább együtt vacsorázunk és beszélgetünk kicsit... szóval még küzdünk.

Szia!

Nálam kb ez 3 hétig volt. Utána már kívántam a szexet csak még másabb volt. Érzékenyebb is volt meg a párom is mondta hogy olyan másabb vagyok belülről. Utána eltelt még kb 2-3 hónap mire helyre billent minden. Ez az idő húzós volt mert a párom nem az a fajta aki türtőztetni tudja magát, de végül is túléltük. Most 12 hónapos a babám már 6 hónapja nem szoptatok (sajnos) de a mellemet még mindig nem tudom "odaadni" a páromnak. Nem tudom miért van bennem ez az érzés, de egyszerűen nem megy. Ez zavarja őt ezért sokszor engedek neki. Remélem ez is el fog múlni.

Jó neked, hogy a párod ilyen türelmes, de ezt nem szabad kihasználni és nagyon sokáig húzni az időt mert egy idő után el fog fogyni a türelme. Persze várd meg még neked is alkalmas lesz a dolog. Próbáljátok ki, hogy nem szexeltek csak összebújtok, szeretgetik egymást, nálunk ez jó volt mert nem hidegültünk el egymástól.

Én azt tudom tanácsolni, hogy valahogyan az agyaddal vedd ár magad és közben úgyis megjön az étvágyad.

Muszáj, mert ez nagyon fontos dolog, ha az agyadat átkombinálod, h. mérpedig ez kell, akkor a tested is élvezni fogja.

A férfiak nem mindegyikük szeret beszélni az érzéseiről, csak érzi, h. vmi hiányzik neki, nehogy másnál keresse a boldogságot!!

Vigyázz magatokra!!

Szerintem mondd el neki, hogy aggódsz a kapcsolatotokért és hiányzik a régi élet.

Ez egyáltalán nem gond, hogy ilyeneket érzel, nem azért szül az ember gyereket hogy utána feladja önmagát. Neki is akkor lesz jó, ha a szülei között minden oké, és meg kell tanulnia, hogy csak utánatok következik. (De legalább van egy fix helye a családban amitől biztonságban érzi magát...)

Ez így normális.

Sok házasság ezért esik szét, mert nem tudják hová tenni magukat a szülők az új szerepekben.

Szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az új szerepeknek, és elfelejtik, hogy a régi szerepek hozták össze őket!

Együtt változni nem könnyű, van, hogy be kell várni a másikat, és van, hogy csak a külvilág hatására érezzük, hogy változnunk illik....és tulajdonképpen nem is kell.

Kérdezgesd őt sokat, főzd a kedvenc ételét, ne érezzen semmit kötelezőnek, szerintem az lehet a megoldás.

Én még csak most vagyok várandós, de igyekszem ügyelni arra, hogy ne minden a terhesség körül forogjon, mert egyszerűen megunja. Én is unom :))))

Tudom hogy a baba más, és igényei meg szükségletei vannak, de nyilvánítsd ki fennhangon azon igényedet,hogy újra lennél nő, akinek kell a régi pasija, szerintem tetszeni fog neki:)

szia,

azt hiszem ezen az időszakon mindannyian átesünk/átestünk... nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt!! és bizony azt hiszem nekünk nőknek kell "jobban" akarnunk, mert velünk történik a legnagyobb változás. sajnos sokszor ők nem is értik... mert kihagyjuk őket belőle!! mindenféleképpen beszélj vele, ha nem akarod elvesziteni!! :)

de!! minden esetben a kicsi az első!! egy gyermek szükségleteit nem lehet háttérbe szoritani a kapcsolatotok milyensége miatt, nem jöhet apa és anya gondjai után...

remélem, rendbe jön közöttetek minden!!

Ági