Kisbabás anyukák, hogy bírjàtok a bezártságot?

Falun lakunk. Én kimegyek babakocsival, teljesen kihaltak az utcák. Ha találkozunk is valakivel, nem állok le beszélgetni, elkerüljük egymást és kész. Az udvarra is gyakran kiviszem.

Persze aki pabelban lakik sokkal nehezebb nekik, sajnálom őket. :/

Elég rossz, anyukám egyszer látta a babámat,. a többi rokonom egyszer sem... Pont ilyenkor született... Megszakad a szívünk hogy nem mehetünk hozzájuk, pedig vettünk autót, csináltam jogsit is.. 200 kmre laknak nagyvárosban, nem merünk kockáztatni... :( a szomszédban lakó anyós miatt azért örülök, így nehezebben osztogatja a kéretlen tanácsait/beszólásait.

Én már annyira mennék a babával helyekre, ha csak vásárolni is! Így csak egész nap itthon vagyunk. A kertet még nem igazán élvezi, és a szél is fúj, nem merek mindig kimenni vele... meg unalmas is a kertünk, nincs benne semmi. Még.

Néha vannak nehezebb napok.

Nagyon sok programra jártunk, babatornára,uszasra, anyatornára...

Az én lányom 8 hós, kúszik, így itthon bejárja már a házat,igy legalább lekoti magát, tudok főzni stb.

Délelőtti alvaskor tornazom, ez segít testileg, lelkileg fittnek lenni

Van udvarunk, ki megyünk, megszagoljuk a virágokat stb.

De hiányzik a társaság :(

Az én férjem ugyanúgy dolgozik, így ebben nincs változás

Egy éves a babám.

Nem zárkózunk be, minden nap lemegyünk sétálni, anélkül bele is bolondulnék.

A programok viszont így is hiányoznak. :( Jártunk Ringatóra, baba-mama klubba, kialakult egy tök jó társaság, a többi anyukával együtt sétáltunk, beszélgettünk sokat. Ez most hiányzik.

A legrosszabb pedig az, hogy a szüleinkkel sem tudunk találkozni, ők is nagyon hiányolják az unokát. :( Persze videochatelünk, telefonálunk, küldünk nekik sok képet, videót, de az közel sem ugyanaz.

Az augusztusi nyaralásunk miatt is aggódom, Ausztriába mennénk, nem tudom, összejön-e.