Adnád a legjobb barátnőd nevét a kislányodnak?

Adnám, ha nagyon tetszene még így is. (Magamat ismerve így már annyira nem tetszene, nem tudom te is nem ezért kérdezed-e, mert már a szíved mélyén annyira ezért mégsem vonz.) Lehetne a második neve és akkor megmaradna de mégsem okozna gondot.

Vagy marad a becézés, esetleg Emmácska. Nem tudom, hogy tudtok-e olyan becenevet ami tetszik. Az lehet megoldás esetleg.

De amúgy miután ekkora korkülönbség lesz köztük a szövegkörnyezetből szerintem mindig ki lehet majd találni. Nálunk pl a családban kettő felnőtt Mónika, gyakran keverjük amikor beszélünk róluk, de pl van kettő Gerslda 20 év különbséggel. Mégsem sosem kellett visszakérdezni.

Elvirának hívnak. Anyum gyerekkori barátnője után kaptam a nevemet, őt is Elvirának hívták. Anyum mesélte, hogy óvodás koruk óta voltak igaz barátok, szinte testvérek. Anyu 8 hónapos volt, amikor a legjobb barátnője, lelkitársa meghalt. Sokkos állapotba került, császárral születtem. Apu mesélte, hogy anyut altatták, így ő döntött, hogy Elvira legyek. Anyu mondta sok- évvel később, hogy örült a névválasztásnak, mert ha tudatánál lett volna, ő is Elvira nevet adta volna. Én bevallom nagyon szeretem a nevemet, és valahol annak is örülök, hogy bár nem ismerhettem meg de tudom, hogy egy csodás ember után kaptam a nevem. Amikor elmeséltem a barátnőmnek kiakadt, hogy a szüleim egy halott ember után adtak nevet nekem. De csak addig amíg megkérdeztem, hogy őt hogy is hívják? A válasza: Karolina vagyok a nagymamám után.. ( csak nem egy halott ember után kaptad te is?)

Névválasztásnak azt kell választani amit szeretnél. Ha van előzménye a névnek akkor csak érdekesebb lesz.

Persze.

Mi lánynak évek óta kitaláltuk, hogy Luca lesz. A munkahelyemen idő közben lett egy Luca nevű kolléganőm, akivel napi szinten találkoztam. Mikor kiderült, hogy kislány, eszemben nem lett volna megváltoztatni a már kitalált nevet csak emiatt. Még örültek is benn neki a többiek, főleg a Luca nevű kolléganőm. :) Nyugodtan adjátok azt a nevet, amit kitaláltatok!