Anyukák tapasztalataira lennék kiváncsi, hogy mi a tapasztalatuk a pár hetes csecsemők elkényeztetéséről, egyáltalán el lehet-e kényeztetni őket?

Én sem bírom sírni hagyni!

És nekem is 4-4,5 hós korától ne nagyon szeret ölben lenni!Addig én 4 hetes korától hordozókendőt használtam,és nagyon szerette,ha elaludt akkor sem tettem le,rajtam volt!Vayg tettem a dolgom,vagy én is pihentem vele/alatta! :) jókat aludtunk így akár 4-5 órát is!

Nagyon sokat volt ölben amíg igényelte!És ez szerintem nem elkapatás,hanme erre egy újszülöttnek/kisbabának olyan szinten szüksége van mint arra hogy megetessük!Mert ha csak belegondolunk 9 hónapig minden rezdülésünket érezte(nem csak mi az övét)és ez mennyire biztonságot adott neki!Hát ez a BIZTONSÁG hiányzik idekint!Így mikor ő már bízik és elég érettnek érzi magát egyre távolabb kerül majd tőled!Nem igényli a szoros közelséget!Nekem pl azt sem tűri a lányom hogy egy ágyban aludjunk!Dobálja magát fészkelődik és át kell vinnem a külön szobájába a saját ágyába!Még velünk egy szobában sem szeret aludni,már!3 hós koráig volt erre szüksége,utána megint 1-1,5 óránként kelt!Egyszer kipróbáltik hogy ő egedül aludt éjjel a közös hálóban és nem is kelt fel egyszer sem 12 hetesen!Így másnap megkapta a külön szobát!Szóval szerintem nem lehet elkapatni,max az igényeit kielégíteni!És ez nagyon nagyon megtérül!Én is elvihetem bárhova,bankba,intézkedni,vagy csak barátnőzni,nagyon nyugodt áldott jó gyermek!7,5 hós kúszik felül sőt mindezek előtt már fel is állt!imád egyedül is játszani,de velünk is!Szóval én a másodiknál is megpróbálom így csinálni és miért ne sikerülhetne!Max mikor alszik rajtam majd ne pihenek hanem a lányommal játszunk!

Nagyon sok sikert a babázáshoz!

Nem lehet elkényeztetni.Szeretni lehet.:)

4 gyerekem van,a kicsik már 4,5 évesek, a nagyok 6,5 és 8.Mindegyiküket "elkapattam",felvettem őket akkor is,ha fizikailag rendben voltak,és nem volt "oka" a szeretgetésnek,nem hagytam sírni őket,se nappal,se éjszaka.Semmi baj nincs velük,kiegyensúlyozott,jól nevelt,egyáltalán nem elkényeztetett gyerekek.

Én is a kötődő nevelés híve vagyok,nekem csak pozitív tapasztalatom van vele.

nagyon jó az a cikk, amit belinkelt az egyik válaszoló. én is a kötődő nevelés híve vagyok. lehet, azért, mert a kislányom azt igényli, én meg alkalmazkodom az igényeihez?...

a gond nálunk az, hogy egyedül vagyok ezzel, a férjem meg az ő családja a poroszos nevelés híve. őszintén szólva, ha erre fog rámenni a házasságom, akkor szmorú leszek, de nem fogom megbánni azt, ahogy a kisllányommal bántam eddig. Nem kényeztettem el: kezdetektől annyira "tapadós" volt....nagyon sokáig sokszor kelt, tehát már csak praktikus szempont is volt, hogy együtt aludjunk, nem tudom, másképp hogy bírtam volna? láss csodát: 16 hós koártól átalussza az éjjelt! Nem kellett dresszírozni.

De ő akkor nyugodt, ha én ott vagyok vele, ha amikor baja van, akkor felveszem, megnyugtatom (és neki sokszor volt baja pl. a fogaival is, ami sok babát nem zavar, de őt igen, és smemi nem segített, de hagyományos, se homeopátia..., csak a türelem, amikor kinőtte a fogai, akkor minden kerek lett). Egy hiperérzékeny gyerek, minden értelemben. a változások megviselik, a fizikai bántalmak nagyon megviselik, nagyon anyás, a szeparációs időszak igen hosszú volt nálunk...ugyanakkor a külvilágot is nagyon érzékenyen, aprólékosan meg tudja figyelni, nagyon okos, értelmes)...de mi lett volna, ha nem úgy bánook vele ahogy? meggyőződésem, hogy ma egy idegbeteg gyerekem lenne, akinek szükségleteit nem kielégítették, hanem elnyomták, és ezáltal mélységesen fursztrálódott, sérült....

nem kell erőltetni az együtt alvást, ez világos. ha a gyerek nem igényli, annál jobb. de ha igényli a folyamatos közelséget....akkor azt ki kell elégíteni. és nem elkényeztetve lesz általa, hanem megnyugtatva, biztosítva afelől, hogy ez a kinti világ ha nem is olyan mint a benti, de azért nem is oylan rossz. :))

20 hós kislány anyukája

Semmi gond nem volt a különalvással. Nem tartott örökké, és a szex ugyanúgy megvolt. :-)

Az előnyei a babámmal való alvásnak:

- azonnal reagálni tudtam rá, még mielőtt felsírt volna

- apa végigalhatta az éjszakát nyugidtan, nem zavarta gyereksírás

- fel se kellett kelnem az ágyból, hogy megetessem a picit

Hülyeség, hogy ráfekszel. Nem fekszel rá, mert van anyai ösztönöd. Persze vigyázni kell: nem szabad berúgni, bedrogozni, de ez alap egy szoptatós anyánál. Aztán kerülni kell a nagy párnákat az ágyban, kemény matracon kell aludni, hogy a pici ne szorulhasson be az ágykeret és a matrac közé. De ez megint mint magától értetődő.

Gondoljuk végig, mi is az elkényeztetés pontosan? Mit jelent ez a szó? Egy elkényeztetett gyereknek minden meg van engedve, amit csak akar, függetlenül attól, hogy az hasznos-e neki, vagy ártalmas. Mindezzel pedig a szülő a saját nyugalmát vásárolja meg a gyerektől. (Godoljunk csak a buszon hisztiző csemetére, akinek bármit megadnak, csak hallgasson már el végre...) A kötődő nevelés éppen az ellenkezőjéről szól: azt adod meg a babádnak, amire valójában szüksége van, nem pedig nyugalmat akarsz magadnak.

A babának épp úgy szüksége van az anyja jelenlétére és testközelségére, mint tiszta pelenkára és anyatejre. Ez ad neki érzelmi biztonságot. ha ez megvan, akkor magabiztosan mer elindulni felfedezni a világot. ha ez nincs meg, akkor egy anyás, félénk, ideges természetű óvodás lesz belőle, hiszen nincs meg a "hátországa". És tinédzserré serdülve meg fogja keresni magának a hiányzó testkontaktust: túl korai szexben. :-(

Tényleg az a jó baba, aki csak eszik, alszik, soha nem sír, csak elvan magának, amíg én a dolgomat teszem, intézem a háztartást? Nem azért vagyok itthon, nem azért fizeti nekem az állam a Tgyást, a gyedet, hogy elsősorban vele legyek?