Anyukák! Hogy lehet ezt túlélni?

2 éves koráig ment ez, akkor javult. Az én férjem nem kel fel a gyerekre, egyszerűen nem hallja. Sokszor mondta, hogy keltsem fel de minek? Ha már én egyszer úgy is felkelek... Na meg a gyerek folyton 'anyázik' csak én vagyok jó neki. Tehát ő átérezte de segíteni nem igazán tudott.

Aludj vele délben. Mást nem tudok.

Az én lányom is ilyen volt. 2 éves kora után javult érdemben a helyzet. Nekem örömmel segített volna a férjem, de a gyereknek csak én voltam jó éjszaka. Nappal oké volt apa is, éjjel nem. Kipróbáltuk, ordított, 1 hét után se fogadta el, aztán ment apa éjszakára dolgozni, úgyhogy annyi is volt. Szóval sajnos apa sem megoldás mindig.

Az elfogadás sokat segített. Egyszerűen nem görcsöltem rajta, nem kerestem az okokat, csak csináltam. Nen aludtam többet, de nem voltam annyira ideges miatta.

19!

Nos, én a gyerekemet 3 éves koráig szoptattam. Nem azért, mert szüksége volt a tejre, mint tápanyagra, hanem azért, mert így erezte jól magát. Igény szerint volt szoptatva, kivéve éjjel. Olyan 6 hiányos korától szépen lassan rászoktattam arra, hoyg éjjel alvás van, nem evés és láss csodát, beletelt egy kis időbe, de aludt a gyerek éjjel és aludtam én is. Nem atomfizika ám az iylen.