Mi számít annak, hogy valaki "nem foglalkozik a babájával"?

Ne foglalkozz ag irigykedőkkel

Nem ez a nem foglalkozás...

Ne hari, de ennyire nem tudod reálisan megítélni? Nyilvánvalóan nem hanyagolod el, sőt ez lenne az egészséges, nem pedig a gyerek fenekében lenni egész nap.

A saját ismerősi körömben is van jó néhány anyuka, akiket az epe elönti, ha másnak van szabadideje. Nem kell vele foglalkozni.

Én nem ismerem a sztorit, de én akkor mondanám ezt, ha mikor vele vagy sem vagy vele.

Tehát keveset nézel rá, keveset veszed fel, nem beszélsz hozzá, nem érsz hozzá eleget, ha mégis, akkor ilyen semmitmondó, “de szép vagy” vagy “nem szabadot”

Nekem is van ilyen ismerősöm, ő is mesél estimesét a gyerekének, de mikor én látom(sokszor), a gyereket lerakja, amúgy dumál felnőttekkel anélkül, hogy a keze a gyerekénél lenne, vagy csak akkor szól a gyerekhez, ha már nagyon sír, de viszi magával kávézóba, ott ül az asztalnál, barátnő vagy apuka szintén, és cseveg, majd előadja, hogy a gyerekkel volt itt vagy ott, holott a gyerek csak tartozék, ez nem közös program.

Vagy pl wellnessben látom, hogy anyuka a napágyon, gyerek a gyerekmedencében egyedül, anyuka néha ránéz, két kedves szó távolról majd felviszi, ha menne a szobájába és ez neki közös program, 0 bennsőséges kapcsolattal. Könnyű kiszűrnie annak, akinek a saját szülei is ilyenek..

Nem hiszem, hogy azt a pár szabad órát nehezményezik, az teljesen normális, inkább ridegnek látnak, mikor veled van. Tolod a babakocsiban és nem beszélsz hozzá, leteszed a homokozóba és csendben ülsz a szélén.

Nem 1 perc énekre van szüksége egy csecsemőnek, hanem személyes kapcsolatra, közös viccekre, beszélgetésre, folyamatos testi kontaktra és kedves szavakra, közös játékra.. kevesen érzik úgy, hogy nem tesznek eleget a gyermekükért, általában jobban lefedi a képet az, ami kívülről látszik, és szinte rikít, mikor egy anya nem ismeri, csak ellátja a gyerekét, felveszi a bájvigyort, de igazából nem érdekli a kicsi..

Lehet csak mások előtt nehezebb kimutatnod ugyanúgy, hogy szereted a gyereked(nekem szoknom kellett, úgy éreztem ha más ott van, betolakodik a mi kettőnk világába, és nem tudtam természetesen viselkedni olyankor a gyerekemmel), de ez egy idő után kikopik.

Javaslom vedd fel(vagy keress felvételt), milyen volt egy szerinted jó program kettőtöknek, hármatoknak, és nézd vissza magad. Nyilván nem akkor, mikor direktbe belevigyorogsz a kamerába.

Azok szokták ezt csinálni akik egy semmirevaló szerencsétlennek szültek és kénytelenek 24 órában egyedül robotolni otthon mert a "párjuk" semmit nem segít.

Teljesen természetes igény, hogy heti párszor legyen időd magadra. Ezzel csak annak lesz baja aki szintén így szeretne élni csak felelőtlenül vállalt gyereket egy olyan emberrel akivel nagyon nem kellett volna és nem teheti ezt meg.