10 hónapos babátok miket csinál egész nap, mennyire köti le 1-1 dolog? Mennyire figyel rátok, követi már az utasításokat? Nincs lemaradva a miénk?

Az én babám pár napja lett 10 hónapos. Néha aggódom mert nagyon mozgékony, egész nap meg sem áll. Nála pl nem volt az a klasszikus szeparációs szorongás hogy sírt mikor nem látott, halálos nyugalomban és turbó tempóban iszkolt be minden szobába ahol nyitva volt az ajtó. Ha mentem utána ha nem. Most jött el nála az hogy sokszor már visszafordul, megvárja hogy jövök-e és ha nem akkor rohanva (mászva) jön vissza hozzám. Persze vannak dolgok amik annyira lekötik (pl a mosogép, vagy a saját pelenka kukája) amit ha meglát akkor “se bú, se kár” csak megy.

Mindenhova oda akar menni és mindent meg akar ismerni, fogdosni, stb. Ha kimegy valaki a szobából és ő nem tud utána menni (ez főleg a rám és a férjemre igaz, idegenekre nem) akkor rögtön hisztiszerű sírásba kezd mert ő nem tud utána menni. Bármivel foglalatoskodom az őt borzasztóan érdekli. Ha mosogatok, főzök, pakolok, odajön és felkéri magát az ölembe de azért hogy lássa mi történik. Sokszor egy kávét sem lehet nyugiban meginni mert 10-15 percig is képes nyűglődni a bögréért. Ha eszünk valamit akkor is nagyon mérges hogy ha nem kínáljuk meg. Minden tárgyat akar, mindenért nyúl és elégedetlenkedik ha nem kapja meg. Ezek egyébként nem zavarnak bennünket, mi már megszoktuk hogy ő egy ilyen erősebb, akaratos természet, csak szeretném tudni hogx más babája is hasonló-e vagy csinál-e ilyesmiket.

Ami zavar az inkább az hogy nehezen viseli a kötöttségeket, se az etetőszékben, se ababakocsiban, de még kézben sincs el hosszabb ideig, pár perc után nyüglődik majd elég durva sírásba kezd ha nem vesszük ki/tesszük le. Ha kézben sétálgatunk vele azt mondjuk nagyon bírja. A karomban mondjuk pár napja végighallgatott egy 40 perces kis karácsonyi mini koncertet a templomban, szóval dicsérnem is kell, mert ez szerintem nagy dolog :) 8 hónaposan a kereszelőjét is teljesen jól kibirta, istentisztelettel együtt. Ami nekem fura az inkább az, hogy kevésszer néz ránk (vagyis konkrétan a szemünkbe) ha beszélünk hozzá. Persze a bohóckodást, versikét, éneket azt meghallgatja, az állathangokat is. De ami nem ennyire figyelemfelkeltő az olyannyira nem érdekli, hogy 1-2 mp és már rám se néz. Nem tudom hogy hallgat-e a nevére, mert ha játszik , vagy mászkál épp a bútorok mellett kb sosem figyel oda, max 4-5. felszólításra, de akkor se mindig. Régebben értette hogy valamit nem szabad, most viszont hiába hivom fel a figyelmét (màr sokszor akkor mikor látom hogy rosszaságon gondolkodik) nem érdekli, simán odamegy és megfogja, lerántja, stb.. egyszóval sokszor azt érzem, hogy semmibe vesz, levegőnek néz. Olyan picit mintha egész ellenne a kis dolgaival, néha néha rámnéz, meg vagyok, aztán folytatja is. Pedig alapvetően jó baba, elvan egyedül (persze vagy ott kell ülni vele vagy hagyni kell hogy a jelenlétemben felfedezzen) már mindent eszik, rág, felcsippent, szájba veszi, éjjel 9-10 órát alszik egyben, nappal is viszonylag jól alszik.

És most mindent mindenhonnan ledobál, kidobál, vagy akár bedobál, ha nem tetszik neki valami. Amúgy is szeret le/fel-pakolni mindenre de most a dobálás az lett a fő jelzés-elem.

Egyébként mindent szépen csinál (mozgás, gagyogás, játék) amit kell. Szeret kergetőzni, várja hogy elkapjuk, nagyon bírja ha mi is mászunk vele. Kukucskálást is szereti, és ha gyűrjük, csikizzük, dobálgatjuk (bár ez nálunk csak emelgetés).

Van aki valamennyire ráismert a babájára?

Ez a figyelem, az emberek felé való érdeklődés, ez majd jobb kesz szerintetek idővel?