Másfél éves gyerekkel másnak is ilyen bolondokháza az élete?

19 hónapos a kislányom. Amúgy se egy könnyű eset, de amióta belépett a dackorszakba....Csak pár példa: egyész nap kiabál, vagy ha nem sikerül valami akkor visít. Ha kérem valamire, akkro csak akkor hallja meg, ha épp olynja van, vagy van y direkt az ellenkezőjét teszi. pl. az utcán: állj meg légyszíves, erre felgyorsít. Reggel mondom neki: megiszod még a maradék tápidat? erre rázza a fejét. akkor berakom a hűtőbe, nehogy megromoljon. erre elkezd visítani, hogy adjam oda. Tegnap haza kellett jönnünk a plázából ( a rossz időre való tekintettel nem a játszóra mentünk), mert egyszerűen tűrhetetlen volt, le se tojta, hogy mit mondok neki, fejest ugrott volna amozgólépcsőn, stb. aztán amikor bementünk volna a könyvesboltba, akkor hisztirohamot kapott, a földön fetrengett. a legújabb heppje, hogy kiköpdösi az ételt, nem nagy ívben, csak úgy a tányérra maga elé. ma reggel már sokadjára mondtam neki, hogy legyen szíves ne köpdösse ki, mert így a malackák esznek, nem a kislányok, ha még egyszer kiköpi, elveszem. ez meg is történt, mert nem fogadott szót. az apja meg kivette az etetőszékből. elkezdett visítani, mondta hogy nyamiiiii. na egy idő után mondtam neki, hgogy visszamehet, ha szépen eszik....visszaraktam, és evett mint a kisanygal.

ez olyan fárasztó. nem látom a fényt az alagút végén, úgy érzem, következetes vagyok vele, csak nem tudom, elmúlik-e ez valaha? vagy ha igen, mikor??? nincs senki segítségem, akire néha rábízhatnám, hogy kicsit feltöltődjem. :(((