Sokan miért nézik le azokat az anyukákat, akik néha másra is bízzák a babájukat?
Lényegtelen, hogy milyen okból. Vagy azért, hogy dolgozzanak (mert esetleg a munkájuk olyan, hogy nem eshetnek ki belőle évekre, vagy ők igénylik, hogy ne "csak" babázzanak), vagy hogy elmenjenek futni egy órát, vagy masszíroztatni, barátnőkkel lenni etc. Nem arról van szó, hogy valaki napokra lenne távol a gyerekétől, mégis sokak első reakciója, hogy "sajnálom a gyereked", "minek szülted", "add örökbe". De miért? Mivel jobb egy ideges, stresszes anyuka, aki 0-24 a gyerek mellett van, mint egy olyan, aki igaz, hogy heti pár órát távol van, de kiegyensúlyozott, boldog.
Nekem pl az első pár itthon töltött "bezárt" hét után az is nagy program volt, hogy elmentem egy félórára kávézni a barátnőimmel, meg utána a postára két csomagért. És akkor még csak nem is az volt, hogy hónapokat voltam otthon, hanem 2,5 hetet. Megőrülnék, ha 2-3 évet kéne úgy töltsek, hogy nincs más elfoglaltságom, csak a gyerek. Ne értsetek félre, imádom a lányomat (8 hós), de 1-1 nélküle töltött délelőtt, vagy este nagyon fel tud tölteni, vagy akár egy másfél órás masszázs is.
Mert mártírok
Vagy irigykednek, mert nekik senki nem segít szívesen, de ez egy védekezés, higy nekik így a jó.
Az a baj, hogy egy gyerek sem fogja megköszönni az "önfelláldozását."
A gyerekeknek sokkal tágabb világ nyílik, ha mással is vannak időnként.
Nyilván nem a 1,5 évesen lepasszolom egy hétre típusta gondolok.
Az elején én nem tehettem meg, hogy nélküle bárhova menjek, mert olyan gyakran igényelte a szoptatást.
Utána viszont igen.. leginkább akkor nincs velem, ha dolgom van
/ orvos, fogászat, fodrász/
A gyereknek is jót tesz, már kicsi kora óta, ha hetente párszor pár órát más vigyáz rá. Az én lányom már 3-4 hónaposan is nagy boldogsággal fogadta, ha valaki jött hozzánk, ha még még át is vette tőlem, játszott vele, babusgatta, az neki maga volt a mennyország.
Nekem nem volt igényem arra, hogy lepasszoljam a gyereket, de a gyereknek igen. Most 2 és fél éves, de hétvégén már mondogatja nekem, hogy anya szeretlek, de unlak. Ilyenkor már tudom, hogy át kell vinni valamelyik rokonhoz, aki szívesen van vele és vállalja, mert egyszerűen nem lehetek önző, nem telepedhetek rá a gyerekre, ha neki másokhoz is van igénye...
11-essel értek egyet, nekem nincs segítség, ha akarnám sem tudnám másra bízni a babát, meg is kapom hogy miért nem megyünk ide-oda a párommal, miért nem járok el a barátokkal...
Én amúgy nem nézem le, aki lepasszolja néha a gyereket, inkább irigylem :) Heti 1 óra nagyon jót tenne.
Te ismersz olyat, aki 2-3 evig ki sem mozdul a lakasbol?
Szerintem olyan ember nem letezik aki ne jarna boltba vagy postara ect
Velemenyem szerint ez nem lenezes vagy akarmi, inkabb arrol van szo, hogy nem mindenkinek egyforma az ingerküszöbje. Lehet, hogy gyerek elott sem volt az a porgos tipus... lehet nincs olyan baratnoje akivel kávézgasson
De ilyen ellentétek miatt lenézni barmelyik felet is tok hulyeseg!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!