Sokan miért nézik le azokat az anyukákat, akik néha másra is bízzák a babájukat?
Lényegtelen, hogy milyen okból. Vagy azért, hogy dolgozzanak (mert esetleg a munkájuk olyan, hogy nem eshetnek ki belőle évekre, vagy ők igénylik, hogy ne "csak" babázzanak), vagy hogy elmenjenek futni egy órát, vagy masszíroztatni, barátnőkkel lenni etc. Nem arról van szó, hogy valaki napokra lenne távol a gyerekétől, mégis sokak első reakciója, hogy "sajnálom a gyereked", "minek szülted", "add örökbe". De miért? Mivel jobb egy ideges, stresszes anyuka, aki 0-24 a gyerek mellett van, mint egy olyan, aki igaz, hogy heti pár órát távol van, de kiegyensúlyozott, boldog.
Nekem pl az első pár itthon töltött "bezárt" hét után az is nagy program volt, hogy elmentem egy félórára kávézni a barátnőimmel, meg utána a postára két csomagért. És akkor még csak nem is az volt, hogy hónapokat voltam otthon, hanem 2,5 hetet. Megőrülnék, ha 2-3 évet kéne úgy töltsek, hogy nincs más elfoglaltságom, csak a gyerek. Ne értsetek félre, imádom a lányomat (8 hós), de 1-1 nélküle töltött délelőtt, vagy este nagyon fel tud tölteni, vagy akár egy másfél órás masszázs is.
válasza: válasza:1. Féltékenyek, hogy te megteszed, ők meg nem tudják, és rosszmájúságból fújnak a másikra.
2. Borzasztó ősanya szellem van bennük. Nekik ha meg kell főzni gyerek mellett, az már maga az apokalipszis, mert közben nem tud a gyerekre figyelni, és akkor "szomorú" lesz a baba.
Ilyen egyszerű. Vannak fura emberek.
válasza: válasza:Nagyon egyszerű oka van: az emberek úgy általában szeretik lenézni egymást, ettől ugyanis jobbnak, különbnek érezhetik magukat a másiknál.
Aki semmi egyéb kiemelkedő teljesítményt nem tud felmutatni, amire büszke lehetne, az elkezd hibát keresni másokban, hogy ezáltal saját maga számára bizonyítsa, mennyivel nagyszerűbb a másiknál.
Ez nemcsak az általad feltett kérdésre igaz, hanem úgy általában mindenre.
Köszönöm a válaszokat!
Igen, sokszor én is azt látom, gondolom, hogy ezeket inkább olyanok mondják, akikne nincs segítségük... És így hiába is akarnának a baba nélkül menni valahová, nem tudnak. Szóval utálnak mindent, és mindenkit, akik élnek ezzel a lehetőséggel.
válasza: válasza:68%-os, félreértettél. Én nem nézek le senkit. Mert nem érdekel, hogy mások (legyen az a szomszéd Juliska, vagy itt egy felhasználó) hogy nevelik a gyereküket, vagy milyen elveik vannak.
Szerintem attól, mert valaki szült, még nem kell alárendelnie magát és a szükségleteit a gyereknek. Persze, legyen a gyerek az első, és ne hanyagolja el, ne a gyerek lássa kárát annak, ha mondjuk az anyuka szeretne pihenni kicsit, vagy elmenni sportolni. De attól a gyerek sem szenved, mert mondjuk heti 3x2 órát a nagyszülőkkel van, vagy az apukával (aki megjegyzem, ugyanolyan szülője, mint az anyuka). Sőt, nálunk mindig hatalmas kacagásra jövök haza, nem pedig vigasztalhatatlan sírásra, ha mással hagyom. És jó látni, hogy már ilyen kicsiként is mennyire szereti a nagyszüleit.
Miért mondasz le mindenről? Szerinted te ettől több, jobb vagy, mint az, akinek jut heti pár órája magára úgy, hogy nem azt kell figyelni, hogy mikor éhes/szomjas/fáradt a pici, hazaérnek-e alvásidőre?! Elárulom, hogy nem. És a gyerek sem annak örül, hogy 24/7 anyucival lehet, ha anyuci ennyire mogorva...
válasza:Én eddig nem találkoztam olyannal, aki ezért lenézne vkit, vagy csak nem mondták.
Én a babám 2-4 hónapos kora között elvállaltam 2 hetente 3x45 perc oktatást., 5 hónapos korában két félnapos munkát, 6 hónapos korától havi 1 vagy 2 néhány órás munkahelyi feladatot, néhány előadást (2x45 perc plusz 2x 1.5 óra bkv).
Most 10 hónapos a babám, jövő hét minden napján 4 órát oktatok plusz az utazás.
5 hónapos kora óta heti 4 órában baby sitter van vele hogy tudjak haladni a phf-vel meg készülni az óràkra.
Plusz kb 3 hónapos korától volt egy kutyasuli tanfolyam, hétvégente naponta 2 óra, azóta meg sportolni járok heti 1x a kutyával. Ilyenkor az apjával van.
Ezen kívül sehová nem járok, szórakozni semmit nem voltam, amióta megszületett, gyakorlatilag van, hogy egy hétig is csak velem van, mert az apja dolgozik, 168 órázok, miközben óránként-kétóránként ébred plusz nincs háztartási sem semmilyen családi segítség.
Szóval egyrészt leszpom magam annyit melózom, így nem ajánlom, hogy bárki beszóljon.
Másrészt csak jó hatását látom a külön töltött időnek a gyereken és magamon. Még sosem volt, hogy sírt volna érdemben, mindig jókedvűen, nagy játékban kacagva találom a baby siterrel vagy bèkésen aludva. Visszainteget amikor az apjától meg tőle elköszönök.
6 hónapig csak anyatejes volt, 3v 4 alkalommal kapott lefejt tejet, a többit "realtime" - 10 hónaposan is szopizik még.
- nálunk ez van. Jól van így. Örülök, hogy megkeresnek a melóhelyemről, meg hogy van egy kis plusz pénz.
válasza:Szerintem a másik oldalt jobban lenézik.
Ha tudnád, hogy hányszor kaptam meg, hogy "ti nem vágytok kettesben lelépni a féjeddel?" (nem, otthon is tudunk kettesben altatás után), "nem igaz, hogy nem vágysz, csak nincs lehetőséged" (de, lett volna), "a gyerek tiszta anyámasszony katonája lesz, ha sose bízod másra az apján kívül" (nem lett az).
Egy gyerekkel sose éreztem, hogy mehetnékem lenne. Két gyerekkel már inkább. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!