Nem szoktatok besokalni, hogy korlátozva van a szabadságotok?

Hát, én gyakran érzem...lehet, hogy ciki, de ez van. Kisfiam 7,5 hós, terhesség előtt csak fél évet dolgoztam, előtte 6 év egyetem, amit IMÁDTAM, nehéz volt átállni az itthon ülésre. Ráadásul veszélyeztetett terhes volta, végig feküdnöm kellett 8 hónapig! Nagyon IMÁDOM a bébimet, de néha megőrülök itthon, főleg most. Apa éjjel-nappal (szó szerint) dolgozik, ha itthon van, akkor is telefonál...szóval nem számíthatok rá. Anyukámékhoz szoktunk elmenni a babával, olyankor nagyon jó, mindenben segítenek. De nagyon szeretnék már elmenni kicsit kikapcsolódni, színházba, koncertre, bulizni egyet a barátaimmal. Ettől még nem érzem magam rossz anyának, bár néha kicsit lelkiismeretfudalásom van. Másnak is vannak ilyen igényei, vagy mindenki "mintaanya" itt?