Volt aki az első baba után már nem akart másodikat?

10es! Spontán ikrek vagy szedtél Clostit?

Spontán ikrek. Nem szedtem semmit

Mi 2 gyereket szerettunk volna. Most masfel eves a kislanyunk, eddig fol sem merult, egyikunkben sem, hogy legyen teso. A mai napig ejszakazunk, aggodunk stb. Par honappal ezelottig valtig allitottam, hogy nekem csak Ő lesz az egyetlen gyerek. Hat mostanaban korulottem mindenki szult, es enis vágyok mar egy kicsit vissza a picibabas korszakba. Parom nem igazan dijjazna az otletet. Egyebkent lehinkabb egy 4-5ev mulvab szeretnek, remelem addigra megpuhul 🙂

Nekem 3 gyerek volt az álmom, de már az elsőnél meginogtam, hogy ő is elég nekem, pláne hogy még kislány is lett pont olyan akire vágytam. 2 éves koráig a kistesó gondolatától is borsódzott a hátam. A lányom állandóan a mellem csüngött míg pici volt, élő cuminak használt, nem tudtam elmenni sehova nélküle, hiába lett volna aki vigyáz rá. Aztán mikor nagyobb lett, jött a hisztisorozat, nem megyek tovább és lefeküdt a földre. Nem aludtam, óránként keltem, élő zombi voltam és fogalmam sincs hogy élhettem így. A szülés is csalódás volt számomra, 13 óra kegyetlen intenzív vajúdás után megcsászároztak. Aztán jöttek az átaludt éjszakák, a kislányom sokat önállósodott, de még mindig szopizott és sokat hisztizett, csak én tudtam elaltatni. Párommal összenéztünk és szavak nélkül belevágtunk a baba projektbe. Elsőre összejött, viszont a terhességem alatt minden nyavalyát elkaptam! Az arcom tele lett fájó gyulladt pattanásokkal, a szememen árpa volt,hol az egyiken, hol a másikon. A szempilláim kihullottak miatta. Elkaptam a végefelé influenzát, arcüreggyulladásom lett, lázasan kínlodtam, zokogtam éjszakánként. Nem kaptam levegőt, a gyomorsavam a torkomban volt, szóval nem aludtam. Aztán megbeszéltük az orvosommal, hogy szülni akarok hüvelyi úton. Az orvosom látszólag jóváhagyta, de közölte, ha nem jön a kiírt napon megcsászároz, hallani sem akart a szülésindításról a heg miatt. Végül 4 nappal későbbre eltoltuk ezt a napot, de a baba nem jött... Szóval zokogva mentem a császárra. Végülis ahhoz képest milyen szörnyű és fájdalmas a császár szép élményként maradt meg bennem a fiam születése. Ő a legnyugodtabb és legboldogabb baba akit valaha láttam! De én többet nem fekszem kés alá. Utáltam!!!Úgy érzem becsaptak, az orvosomnak volt könnyebb a császár nem nekem. Arról nem is beszélve, hogy legyintenek rám, mondván te nem is szültél. Megalázó és fájó.

Nem akarok màsodikat Anyagilag sem tudnám biztosítani számára ami kell,a törődést,figyelmet sem tudnám úgy megadni mert nem vagyok túl rugalmas ha abból indulok ki hogy a kislányom mellett alig tudok valamit megcsinálni más ügyesebb anyukák meg mindent megoldanak a gyerek mellett.A párom miatt sem akiről így utólag kiderült hogy már egy kis hisztitől is a falra mászik,türelme meg semmi nincs szegény gyerekünkhöz.Egyébként nekem ez a fő ok.Szörnyű mikor elkezd hisztizni,nyűgösködni a pici és még a párod is hogy csinálj valamit a gyerekkel mert ő inkább kimegy stb., vagy vigyáz a picire és ha valami nem tetszik neki már hozza is oda hozzád hogy tessék itt a gyereked csinálj vele amit akarsz és ezzel otthagy titeket.Plusz az éjszakázás,idegeskedés stb.miatt sem.