Én szeretnék kisbabát, de a barátom nem. Hogy beszéljek vele, mivel vehetném rá?
Ő 22 éves, én 20. Nagyon sokáig az a kép volt a fejemben, hogy a kisbabák 24/7 sírnak, kaka szaguk van, és rabszolgasors jut mellettük csak. Szóval én meg voltam győződve, hogy nem akarok gyereket. Aztán másfél éve megszületett a húgom... Igazából már az első pillanatban elvarázsolt mindenkit, azóta is tart ez a "szerelem". Már újszülöttként is sokat vigyáztam rá, konkrétan két órát simán lehetett vele sétálni, mert aludt, ahogy elindult a babakocsi. 2 hetesen már éjjel aludt rendesen, szóval anya letette 8-9 körül, és reggelig aludt egy hang nélkül. Bárhova elvihettem magammal, mert vagy a babakocsiból nézelődött, vagy az ölünkből. Mostmár ez egy kicsit bajosabb, mert amióta elindult, sosincs nyugton, de azért még most sem a vállalhatatlan kategória vele kimozdulni. Mikor vele vagyok, teljesen elfelejtem a gondjaimat, bajaimat és egyszerűen feltölt a vele eltöltött idő. Ráadásul mióta ő van, odavagyok a babadolgokért, ezelőtt nem is tudtam, milyen édes ruhákat lehet venni piciknek is, vagy hogy egy babaszobát milyen öröm megtervezni, berendezni.
Viszont az, hogy én babát szeretnék, a nyáron realizálódott úgy igazán. Volt egy terhesség parám, és amikor negatív lett a teszt, rájöttem, hogy igazából csalódott vagyok, és már abban a fél éjszakán, amíg vártam, hogy másnap vegyek tesztet, és megcsináljam, teljesen beleéltem magam, hogy lesz egy kisbabánk, és vajon hogy nézne ki, mi lenne a neve, stb. Utána beszéltem erről a barátommal, mert már igaz, hogy szóba került közöttünk ez, de akkor azt beszéltük, hogy ilyen 2-3 év múlva... Szóval mondtam neki, de ő még nem akar, merthogy más lenne, mint 2-3 napot vigyázni a húgomra, és hogy mivel ő rengeteget utazik, ezért nem is tudna annyit jelen lenni az életében, amennyit szeretne, meg hogy fiatalok vagyunk, felesleges ezt "elkapkodni". De én már nagyon szeretném.... Anyukám is fiatalon szült engem (20 évesen), és sosem bánta meg. Az egyik legjobb barátnőm 23 éves, már van két kislánya és nagyon boldogok. Egy másik barátnőm mondta, hogy szerinte ha tényleg ennyire vágyom a babázásra, akkor hagyjam abba a gyógyszert, lehet nem is esnék teherbe rögtön, csak egy év múlva. Meg hogy a barátom nem hagyna el, ahhoz túlságosan szeret. De átverni nem akarom, meg kijátszani sem...
Akarata ellenére senkire nem szabad rálőcsölni gyereket! Aztán meg az apuka akár otthagy titeket, akár marad, de nem szívesen, és nem szereti eléggé, a gyerek lesz a legboldogtalanabb!!
Engem anyám nem akart, és érzem ezt mai napig. NE tedd! Rengeteg időd van még.
Ne verd át a barátodat mert még meg is gyűlölhet és elhagyhat emiatt.
Várj még megérik rá ez így korrekt , addig gyakorolj a hugodon.
Te gyerek vagy. Soha életedben nem kellett megdolgozni semmiért, mindent a se.g.ged alá toltak.
Gyerek ne szüljön gyereket.
Miért, az jobb anyuka lesz, aki előtte 8-10 órákat dolgozott, vagy mi?
Anyukám sem dolgozott előttem, sőt, utánam kezdte a főiskolát is, de ettől nem volt rosszabb anyuka, mint bárki más.
Kérdező! Itt azzal van a probléma, hogy nem akarod elfogadni a barátod döntését. Gyereket akkor kell vállalni, ha mindkét fél akarja.
Nem szép dolog egy másik ember élete felett dönteni.
A barátod elmondta, hogy még nem szeretne apa lenni, ha tényleg szeretnéd, akkor tiszteletben tartanád a döntését.
Gondolj bele, mit tennél, ha titokban elköttetné magát, és azt mondaná neked hogy persze, jöhet a baba, te pedig minden hónapban csalódnál?
Ezt évekig eljátszhatná veled, te pedig nem sejtenél semmit.
Ugyanolyan aljas dolog lenne, mint amire most te készülsz.
Egy férfit az akarata ellenére apává tenni undorító.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!