Mit gondoltok, ha egy anyuka kisbaba mellől ennyit utazik?

Én vagyok az anyuka. :)

Azért írtam ki a kérdést, mert tegnap volt egy nagyobb családi esemény, többen voltunk és a nagynéném panaszkodott, hogy ő 4 éve (mióta megszületett a fiuk) nem volt Pest belvárosában, konkrétan a házuktól 2 km-nél nem ment messzebb. Ott dolgozik közel, az óvoda a munkahelye mellett van, az utcájuk végén van egy kisbolt, és ők így ezen a vonalon mozognak, és hogy szerinte már a forgalomtól kétségbeesne. Én mondtam, hogy hát én így biztos megőrülnék és hogy neki is jót tenne lehet egy kis pihenés valahol, gyerek és minden nélkül. Erre hogy hát ő biztos nem, meg ez a gyerek még nem volt távol tőle soha 6 óránál többet, azt is csak azóta, hogy ovis. És utána megkaptam, hogy én "milyen anya vagyok", amiért jól tudom érezni magam távol a lányomtól.

Igen, nekem is nagyon hiányzik, napi 5-ször videochatezek azzal, akivel éppen van, folyamatosan kapom mellé a képeket, videókat. De közben igenis jól esik kikapcsolni, aludni 12 órát egyben, vagy hajnal 1-ig koktélozni a barátnőimmel, miközben beszélgetünk, vagy kártyázunk, stb. Annak meg nem látom értelmét, hogy ezekre hurcoljam magammal a picit, szokjon meg egy idegen környezetet, aztán amikor megszokja, induljunk is haza. Meg én is azért megyek, hogy pihenjek, ha ő is ott lenne, akkor igazából csak az lenne, hogy máshol szórakoztatom, máshol figyelek rá, gondoskodok róla. Az meg úgy nem kikapcsolódás igazából.

"A lényeg, lehet menni szórakozni, kikapcsolódni, de nem ennyit és ilyen gyakran." Még jó, hogy ezt nem mások határozzák meg... :D

Igazából a Szigetre egyik nap már délután mentünk, mert be kellett fotózzunk egy kampányt, szóval ott tényleg én voltam a ludas, mert kb délután 3-tól hajnal 2-ig nélkülem volt a pici, az apukájával. Volt szó róla, hogy esetleg délután ők is kijönnek velem, de mivel nem csak szórakozni mentem, hanem munka is volt, így nem láttuk értelmét, hogy ott legyenek a melegben, porba, tömegben. A másik nap pedig altatás után mentem, és hajnal 1-kor értem haza, szóval ott konkrétan észre sem vette, hogy nem vagyok otthon.

A lánybúcsú a legjobb barátnőmé volt, és igen, hiába nem 18-20 évesek vagyunk, nekünk igenis bulik az ilyenek. Az enyém is az volt, és az övé is. Az esküvőre nem vittük, mert féltünk, hogy dugó lesz, 40 fokban nem szívesen ültünk volna órákat egyhelyben a gyerekkel a kocsiban, még úgy sem, hogy légkondis. Esküvőre nem vinnénk, amíg kicsi, és megoldható, hogy más vigyázzon rá. Nem azért, mert "szégyelljük", hanem mert szerintem egy ilyen eseményre nem való kisbaba. Ő sem érezné jól magát, és mi sem tudnánk "leengedni" teljesen. Így ő maradt itthon a nagyival.

De nagyon jó a kapcsolata az apukájával, ő is "teljes értékű szülő". Simán eteti, pelenkázza, altatja, már az első naptól kezdve. Anyukám is itt van nálunk szinte minden nap, mióta megszületett. Szóval ő is ismeri, tudja a szokásait, hogy mitől nyugszik meg, hogyan kell altatni, stb. Igazából ha mi nem tudunk vele lenni, a legjobb kezekben van, hiszen a nagyszülevel van, akik minket is felneveltek.

"A babád fél éves, mégis mit kell annyira kipihenni?Egy 2-3 éves gyerek esetében még meg is érteném, de így?"

Annyira érződik az előítélet minden válaszodból, hogy úgy érzem, feleslegesen írnék bármit, neked az nem lenne elfogadható. Hiszen ha én szültem, szenvedjek vele én, és fogadjam el, hogy lemondással jár a gyerek, nem igaz?