Mi történik velünk?
Van egy két éves kislányunk, nagyszülői segítség semmi. Ha valamit nagyon sürgősen el kell intézni, akkor a kicsi egy ismerősünknél van, ő segít ilyenkor.
Én azt érzem, hogy a párom teljesen kifordult magából, amióta megtudta hogy PhD. hallgató lettem. Folyamatosan támad, hogy ő így nem fog élni, ő nem fog vigyázni a gyerekre, amíg én oda leszek. Tegnap a beiratkozáson közölte velem, hogy inkább keres nekem albérletet, de ő nem fog így élni, mert neki teher a gyerekre vigyázni. Milyen ostoba vagyok szerinte, hogy előbb nem jutott eszembe doktorálni. Sajnos most van erre lehetőségem. A kávézó közepén emberek szeme láttára tegnap elment, mert azt mertem mondani, hogy nem vagyok hajlandó a doktori iskolát otthagyni. Az emberek szemében, beleértve a páromat is, én vagyok ezért a világ legszörnyűbb anyja. Persze azt megkérdezte, hogy mikor fogok ösztöndíjat kapni, mert elfogyott a pénze. Egyébként adok neki szívesen, de teljesen úgy érzem össze vagyok törve. Egyszerűen tönkre vagyok menve. Én mindent megszerveztem, még azt is, ha nem akar vigyázni a kicsire, akkor amíg én órán leszek , lesz rá aki vigyáz. De így sem jó. Menni nem tudok a szüleimhez. Folyamatos feszültséget és zaklatottságot érzek. Most megyek oktatói gyakorlatra is. Erre mondta, hogy ő így nem akar élni.
Azt bezzeg elfelejtette, hogy a közel 2 év alatt, soha nem jutott eszébe kettesben elmenni valahova és teljesen elhanyagol. Mielőtt valaki megkérdezi, igen akarta a gyereket. Nem erőltettem.
Tanácsokat szeretnék kérni, mert a párommal lassan több a baj, mint a két éves kislánnyal.
válasza:Elnézést, ingyen valóban nincs, de még akkor is olcsóbb, mint egy babysitter.
Az első gyereknél hibázunk a legtöbbet, nincs szülő, aki ne üvöltene, akinek nem durran el az agya az egész napos értelmetlen hisztiktől, a káosztól, a rengeteg feladattól, emberek vagyunk. Ezeket kell összehangolni, amihez idő kell, sehol nem megy simán. Nálunk is a mai napig mindig kupleráj van, pedig nincs nap, hogy ne takarítanék, mégis estére káosz van, nincs időre meg a vacsi, nyílik a hűtő, kezdődik a nasi, borul megont minden és még sorolhatnám. Ez még semmi, majd ha jön a suli, a leckék, az este későn benyögött "holnap kirándulunk, kéne egész napra kaja meg zsebpénz" és hasonlók, amikor rohangáltok a különórákra, vártok rá, amikor minden második hétvégére jut egy szülinapi zsúr stb. Szóval le kell higgadni és átbeszélni mindent, a gyereketek érdekeit figyelembe véve. Igen, a gyerek nagyon melós dolog ám, akinek egy bölcsiből elhozás is nyűg, az kösse fel a gatyáját rendesen!
válasza:Mi hasonló adottságokkal rendelkező pár vagyunk mint ti.Ugyancsak 2 éves gyerekkel és nehéz 2 évvel a hátunk mögött.
Leírtad téged mi bánt vele kapcsolatban.De alapvetően minden újabb hozzászólásodba jött még valami információ ami alapján én merem azt gondolni, hogy nem tiszteled a párod és már nem nézel rá férfiként.De lehet rosszul gondolom.
Mikor 28 évesen szültél, már nem kislányként valószínűleg sejthetted, hogy túl sok segítség nem lesz a gyerek körül.Csak nyilván te is abba a hibába estél amibe én, hogy nem számoltál azzal, hogy nem alussza végig az éjszakát(nálunk 2 éve nem) ,hogy attól zombi leszel, ingerült ,ideges,fáradt,hullámzó kedélyű,hogy nem mindig szólsz úgy a párodhoz mint előtte, mert sokszor talán észre se veszed, hogy ,,vakkantottál" vissza neki valamit.Nyilván azt sem, hogy nem lesz annyi idő egymásra.
Szerintem egy kapcsolat nem egy ember hibájából romlik el.Ha valóban érdekel mi is történik veletek, akkor azért abba is gondolj bele te miben változtál a két év alatt és hogy valóban minden értelemben csak is egyedül a párod hibája minden.Vagy esetleg van valami amit te is tehetnél magatokért.
Mi pld szerencsésen túl vagyunk a rosszabb időszakon, mert rájöttem nem csak ő hanem én is hibáztam itt ott.Megbeszéltük és valóban figyelünk egymásra.
Viszont az utolsó mondatod a kérdés végén is degradálja a párod, amiből arra következtetek, nem tudod már tisztelni és valószínűleg szeretni sem szereted.Ha elmúlt el kell válni.Megesik.
Azért álljunk meg egy percre. Megkérdezem akkor én is, ő tisztel engem? Sorozatosan előfordul, hogy a sz...s wc papírt a wc mellé dobja. Kijelenti, hogy én nem lehetek fáradtabb mint én. Mellesleg olyan házban lakunk, aminek ő a tulajdonosa, de az apja haszonélvezeti joga rajta van. Amikor meg mondom neki, hogy ne rám, de legalább a gyerekére gondoljon, a "kedves " nagypapa miatt, akkor meg neki áll feljebb. Jogászként tudhatná, hogy mivel nem vagyunk házasok sem, ha történik vele valami ( ami ne legyen soha), akkor a drága nagypapa kirak minket a gyerekkel utcára, mert ez egy ilyen család. Akkor mi a kérdés utolsó válaszadó? Ki nem tisztel kit? Itt régen nem azzal van a gond, ki hogy vakkant vissza a másiknak. A gond ott van, hogy egyesek 45 évesen sem tudják letenni a szakvizsgát, a másikkal cirkuszolnak és fenyegetik a doktori iskolába való beiratkozás napján. Bezzeg én idő az van: úszás, futás és egyebek. Csak én kussoljak, de tanuljak, mert nő vagyok? Biztos nem. Tudod, amit én lassan öt éve csinálok a párommal, aki ismer engem mind azt mondta, hogy ezt nem csinálná.
A doktori felvételi napján közölte velem a felvételi előtt egy fél órával, hogy ő elmegy enni, mert éhes, neki az jár, hogy egyedül ehessen, csendben. Én meg vittem magammal a gyerekemet a felvételire. Gondolom, mindenki jól megjegyzett engem, már csak ezért is. SZóval a egoizmusa, az hogy gyönyörű időben soha nem lehet elmenni vele sehova, állandóan a 4 fal közt vagyunk itthon teljesen felőrölt, mert neki semmihez sincs kedve. Nekem szanaszét vannak csúszva a csigolyáim, nem is lehet cipekednem egy ideig még. Olyan embert nem vagyok hajlandó tisztelni, aki tudja a másikról, hogy még a szüleire sem tud támaszkodni és visszaél a hátrányos helyzetével.
válasza:Értem, a te problémáidat is.De ettől még gondolom nem pont 2 éve kezdte a papírt félre dobálni.Azt is tapasztalhattad az elejétől, hogy nem képes vagy nem akar koncentrálni a tanulmányaira.Amúgy egy vállalkozás működtetéséhez is kell energiát kifejteni.Kivéve ha eleve - működik, mert akkor felszámolni kell nem működtetni.
Az meg elég visszás dolog ,ha te külön az asztalt csapkodod ,hogy rád vagy a gyerekre írasson egy házat, csak azért mert te úgy gondolod, hátha történik vele valami.Nyilván 30 évesen ha úgy adódna nem az utcára mennél, hisz tudsz dolgozni, el tudod tartani magatokat.Max először albérletbe kell mennetek.Nekem sincs a ház a nevemen.A gyereknek sem.Viszont dolgozom és ha esetleg ahhoz volna kedvem már holnap is mehetek akárhova simán eltartanám magam.Nem várhatod el 5 év együttélés után, főleg úgy ,hogy már most ennyire rossz a kapcsolatotok, hogy bármit rád írasson.Ha akarja majd megteszi, de mivel a házért se te dolgoztál meg így nem értem a haragod és hacsak nem egy pénzéhes az apóssal állandóan vitázó nő vagy akkor valószínűleg az apósod se tenne az utcára.Mivel neki is az egy szem unokája a gyereked.Persze nyilván a jóindulatától függnél, de senki nem kötelezett arra, hogy házasságon kívül szüljél gyereket, mindenféle jogi biztonság nélkül.
Azon kívül, hogy váljatok szét nem tudok mást tanácsolni.Olyan mértékű sértettség és lenézés van benned amit úgysem orvosol semmi.Ez a kapcsolat simán menthetetlen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!