Miért sajátítom ki? nem gondoltam, hogy ilyen irigy leszek.
egyszerűen ne értem, hogy mióta megszületett a fiam, miért vagyok ennyire irigy.
megengeden term., hogy megfogják, puszilják, de a mamák nagy szívfájdalmára, nem vihetik el sétálni nélkülem,
tudom,semmi baja nem lenne, tudnak rá vigyázni, mégis ragaszkodom hozzá, hogy a látókörömben legyen a gyerek és egyedül csak az apjával hagyom...
mindig azt mondom, még olyan kicsi, már elmúlott 3 hónapos, és félek, nem változik bennem semmi.
ez még természetes érzés vagy nagyon gyorsan alAkítsak magamon?
másnál volt ilyen?
8:29-es, Te nem mész majd vissza dolgozni?
Ha addig rajtad kívül senki nem volt a gyerkőccel, szerinted hogy fogod beszoktatni a bölcsibe?
Elmondom: sehogy.
A barátnőm azért van most GYESen, és kuporgatnak hónapról hónapra, mert annyira magára "növesztette" a gyereket, hogy nem tudta beszoktatni a bölcsibe.
És sajnos ebből sem tanult még, ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig.
Nem tudom, mi lesz, ha lejár a GYES.
Hidd el, hogy nem jó a gyereknek sem, ha nagyon függ az anyjától!
Nálunk ugyanez volt.
Változott.
Talán először olyan 6 hós korától lett jobb,bár azóta is csak anyukámra hagyom szivesenm ert ő ismeri a szokásait a kislányomnak.
Anyósomat ritkán látjuk, messze lakik, jobb szeretem ha a közelben vayok a mai napig (14 hós a kislányom)
De nagyon nagyon sokat javult a helyzet az első időkhöz képest.
Sőt, el is kel la segítség majd később,és akkor már nem leszel ennyire "önző".
Szia, én teljesen értem az érzéseidet, én is ilyen voltam/ vagyok, nagyon szeretem a kislányomat, mióta pozitivat teszteltem azóta határtalan szeretet és féltés van bennem felé, úgy éreztem hogy ha a nagyi elviszi és én nem látom akkor kimaradok valamiből, és milyen anya is lennék akkor stb Hosszú hónapokig én is mindíg mentem ha a szüleim vagy az unokatestvérek akartak babázni. És sokszor valóban úgy éreztem hogyha nem lettem volna ott akkor olyat is csináltak volna a babámmal amit én nem tartok jónak.
Most hogy elmúlt 10 hónapos már kicsit lazább vagyok, már egy pár alkalommal rábiztam anyukámra egy pár órára mert muszáj volt. Ő az egyetlen akiben megbízok a férjem után, de még ő is volt hogy olyat csinált majdnem amit én nem akartam. Pedig nagyon szeretem anyukámat, és jó a kapcsolatunk, tudom hogy úgy ahogy nekem is jó, gondoskodó anyukám volt úgy a kis unokájával is csak jót tenne. Apukám is nagyon szereti de ő dohányzik, és nagyon önfejű, nem nagyon érdekli ha mondok valamit, ezért rá nem merném hagyni a babát, az anyósomra sem tudnám bízni, mert benne nem bízok meg.... Mindenesetre igaz hogy a gyereknek csak jó, ha sokan szeretik és több élménye van a csaádtagokkal is nem csak anyával mindennap reggeltől estig.... De az is igaz hogy szerintem nagyon fontos hogy tudja, akármi van, anya és apa mindíg ott vannak, biztos pontok az életében :) És fontos, hogy akire rábizzuk abban megbizzunk...
én is ilyen vagyok.
bár a férjem nem sokat van a gyerekkel, fogalma nincs mit hogyan csinálok, vele ott merem hagyni a gyerekemet, 1-1 órácskára, ha olyan dolgom van. sétálni mamával egyedül nem, hármasban megyünk, mama tol, hát hadd toljaa, legalább rendesen tudom fogni a kutya pórázát, mert a séta egyben a kutyasétáltatás is. anyósra még sose bíztam, bár együtt lakunk, de ő alig lát és szinte teljesen süket. azt se veszi észre, ha a szomszéd szobában üvölt a gyerek... telefont se tud használni, mert nem hallja, felhívni se tudna. egyszer hagytam vele kb 2 hónaposan a konyhában a gyereket, míg levittem a szemetet, hát simán nekiállt mákdarálózni, hadd ne mondjam, a gyerekem úgy megijedt a hangjától, hogy pár napig a konyhába be se tudtuk vinni. anyám meg állandóan etetni akarja, adjak neki kenyércsücsköt rágni stb. egy hete kezdtük az almapürét:)
8.29 vagyok.
Most 19 hónapos a lányom, most már engedném, hogy vigyázzanak rá mások, de sajnos nincs ki.
Én a válaszomban arra gondoltam, hogy ilyen kicsit -pár hónapost- még nem baj, hogy nem passzolnak le.
Nálunk eléggé változott a helyzet, mióta kinőtt a lányom a babakorból. Anyósomat nem szereti, így egyértelmű, hogy nem bízom rá. Édesanyám pedig külföldre költözött, így ez is ugrott.
Amúgy szerencsére babát várok megint, így nem kell majd bölcsibe szoktatnom.
Mire ovis lesz, addigra meg talán édesanyám visszaköltözik. De ez még messze van, nem gondolkodok még a beszoktatáson.
Más ember egyszerűen nincs a környezetemben, aki vigyázhatna rá, se egy rokon, se egy barát. Ez van.
De még mindig az a véleményem, hogy egy 3 hónapos babát az anyjánál tartani egyáltalán nem irigység. Még akkor is, ha megint jól le leszek pontozva, mint reggel.
most értem ide, hogy elolvassam a válaszokat!
köszönöm, hát elég vegyes.
anyukám messzelakik, anyósomék közel, nincs velük gond, és megbízom anyósékban, mert bármit kérek, úgy csinálja. de volt már, hogy engedtem vmiből, mert neki jobb ötlete volt.
ma elmentek sétálni :-) egy fél órát, és kibírtam, nem is idegeskedtem. ezt tényleg az embernek a fejében kell eldönteni, mit akar.
addig legalább megfürödtem nyugodtan :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!