Mit lehet kezdeni mégis egy ilyen erőszakos hisztis gyerekkel?

Nem vagy szaranya, de tény hogy később rosszabb lesz, hisz még csak tart a dackorszak felé. Az én fiam is kb 13-15 hósan kezdte, akkor még egész lájtosan.

Nagyon sok mindent tanácsolnak erre, millió cikket olvashatsz a neten. Szerintem nem ördögtől való egy ilyen hisztirohamnál 2 percre kimenni a szobából és venni 3-4 mély levegőt. Sajna mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell gondoskodnunk a saját és mèg az ő önuralmukról, érzelmeikről is.

Ami nálam beválik, ha hagyom tombolni, olyan helyen ahol nem zavar másokat és nem teszt kárt se magában se semmiben (az ilyen olyan pillantásokat magasról leszarom), aztán ha már eljut vmi a füléig a lehető legnyugodtabban próbálok beszélni hozzá. Az ő szintjén persze. 13 hónaposan csak annyit kérdeztem odajön-e hozzám megöleljem e. Most hogy már 2 éves kicsit szoktam beszélni a történtekről is, de csak akkor ha nem borítja vissza, akkor a terelés hasznosabb. De a szeretnél idejönni anyához még mindig bejön. Szeretni kell akkor is ha “rossz” és sokkal hamarabb lesz újra “kis angyal”. Illetve sokszor nem is a tiltás okozza a kitörést, sokkal hamarabb áll szomjúság, éhség, fáradtság a dolog mögött.

Nagyon nehéz egy dackorszakos mellett napi 24-Ben azon kattogni, hogy most épp miért visít és 100-adjára is higgadtan megkérdezni mi baja, nekem sem megy, főleg ciklus végén :D de ez van túl kell élni és sajna több múlik rajtunk mint rajtuk.

Neten nagyon sok módszert találhatsz hisztire. Próbáld ki őket, mert minden gyereknél más használ. Ekkoráknál még általában a figyelemelterelés a leggyakoribb - felkapod, átviszed egy másik helyszínre és elkezdtek együtt valami totál mást csinálni. Van, akinél az válik be, ha megölelgetik és kimondják helyette az érzelmeit, hogy most "mérges vagy, ugye, hogy nem szabad" és megvigasztalod. Másnál semmi info nem megy át az ordítástól és ha ölelgetnéd is, ellök, őket hagyni kell egyedül feldolgozni, aztán ha megnyugodott, ki lehet békülni (ez jó, ha nem marad el).

És azért egyet értek valamelyik előttem szólóval is, vigyázz, hogy ne ő legyen a hisztis, erőszakos címkéjű a családban, mert úgyis hallják és bizony úgy működnek, hogy akkor ezt elhiszik magukról és be is váltják, hogy megfeleljenek neked (és magaddal is kiszúrsz). Mondd inkább neki, hogy ez meg az a viselkedés, azaz amit csinált a rossz, de te tudod, hogy tud ő ennél jobbat, okosabbat is.

És vigasztalásul: amelyik gyereknek nagy az akarata, az ha jó irányba tudja fordítani, nagyon sikeres is lehet.