Egy csecsemovel nehezebb vagy egy babaval?

Nekem meg nincs saját gyerekem, éppen úton, de baratnom gyerekéből kiindulva én erre szamitok: a csecsemő nehéz, mert mindent neked kell kitalalnod hogy legyen, mit szeretne stb. Ezen felül nem csinál semmi érdekeset a baba (persze tudom a sajátodnál az is érdekes ha rad néz, én csak kívülállóként ítélem meg). Folyamatosan készenlétben vagy. Viszont azért itt altalaban meg csak éhes, álmos vagy anyát akarja, esetleg a pocija fáj.

Pár hónaposan az a nehez hogy kezd kifejlődni az akarata, de nem tudja a tudtodra adni. Ha valamiért nyűgös úgy kell tippelgetni. A kiskacsát akarja? A könyvet? Viszont itt már mosolyog gagyog, baratnom kislánya imádta ha verseket mondtam neki. Szóval itt már lehet vele kommunikálni.

Egy évesen már tudja mit akar és el is tudja mondani/mutogatni csak nem győzöd utolérni 😁 szerintem ez a legszórakoztatóbb de a legfarasztobb is. Itt már nincs az hogy leteszed a jatszoszonyegre és iszol egy kávét.

Mind korban megvan a nehézség.

Az első pár hétben,hónapban a ,,megismerkedés".Hogy nem tudod miért sír.Aztán mert hasfájós, vagy mert óránként ébred.Utána ha beindul a mozgásfejlődés akkor azért(mondjuk nálunk az volt a legnyugisabb időszak napközben, éjjel meg háborús helyzet).Aztán később meg azért nehéz mert marhára tudja mit akar, de azt pont nem lehet(cserébe eljuttok addig ,hogy rendes és végigalussza az éjszakát:D).

Minden esetre nekem az első év sokkal könnyebbnek tűnt, mint most, hogy már majdnem 2 éves és folyamatosan AKAR, egyszerre, azonnal,mindent, rögtön és csak azért is:D

Nekem az újszülött korszak sokkal nehezebb volt mint csecsemő korszak. Brutálisan hasfájós volt, alig akart beindulni a tejem, depis voltam, fájt a császárseb, súlyos vashiányos lettem alváshiánnyal együtt, stb. Borzasztó volt.

Aztán ahogy végre beállt a tejem, kimásztam a depiből, elmúlt a hasfájása, helyreállt a vasértékem, tudtam aludni, kialakult a napirend, begyógyult a sebem, elkezdett mosolyogni, azóta csodálatos minden. :) És könnyebb is sokkal.

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Örök igazság de nem mindenben. Anyagilag pl mindenképp, meg a problémák fajsúlyát tekintve is. De alvás szempontjából pl jobb a nagyobb gyerek. Szóval nincs mindenre kiterjedő igazság.

Saját tapasztalat, az első 3 hónapra gyakorlatilag nem is emlékszem olyan keveset aludtam hogy nem is tudom hogy éltem túl. Pedig nem vagyok nagy alvás igényű, de mikor hetek óta nem tudsz 2 órát sem aludni egyhuzamban az nehéz. Most 8 hónapos, már tök jó, mert alszik éjjel sokat lehet vele mokazni, de lépni sem tudok nélküle mert határozottan megkezdte a szeparaciós szorangast. Plusz már mindenhol feláll szóval sokat vagyok résen. Nagyon elfáradok nap végére. De legalább általában alszunk éjszaka.