Szerintetek mi a pszichológiai oka, ha egy nő a gyermekvállalásnál csak az egyik nemet preferálná?

Érdekes, hogy mindenki a nemekhez kapcsolódó szereotípiákat akarja követni a vágyott nemű gyerekével. Én teljesen kevert vagyok. El sem tudom képzelni hogy fiú gyerekem legyen, viszont ha lányaim lennének tuti nem nevelném őket 'lányosan'. Viszolygok az ilyen buta sztereotípiáktól, hogy minden rózsaszín meg kis aranyos hejcegnő aki arról ábrándozik hogy mikor megy majd férjhez. Én tuti belevaló, tökös, feminista lányokat nevelnék és arra bátorítanám őket, hogy minnél keményebb, komolyabb dolgokat csináljanak. Ezt értem hobbi, karrer szintjén. Pl előbb mondanám, hogy legyenek katonák mint ovónénik. xD Természetesen nem erőszakolnám őket, de valamilyen szinten mindenkit befolyásol az a minta amit lát. Viszont ha mégis fiam lenne, sokkal 'lányosabban', szelídebbre próbálnám meg nevelni, nem macsónak. Nem kötném fel magam ha szeretné a rózsaszínt (bár én utálom) vagy ha babával akarna játszani. Azért az pl, hogy sok ember már attól kiborul, hogy a fiúgyereknek színes babakocsija van (mert az nem férfias) már nagyon abszurd.

Amúgy én már kicsi koromtól unalmasnak tartottam a hímneműeket (állatokat, embereket) és ahogy olvasgattam ilyen biológia könyveket, az a kép alakult ki bennem, hogy sajnálom őket amiért az impulzusaik, ösztöneik rabjai és amiért olyan egyszerűnek tűnik a gondolkozásuk. Gondolom ezért hajlok a lányok felé.