Nem bírom mar a hurcolva altatást. Hogy tudnám leszoktatni róla?

Biztos nem hagynam hogy a fejemre nőjjön. Illetve hagytam egy darabig...aztán beraktam a kiságyba, mellé ültem, és úfy simogattam a rácson keresztül. Igen egy darabig sírt, de 2-3 hét után már beraktam és szó nélkul aludt.

Nem hagytam magára, nem csaptam rá az ajtót,ott volt a simi a kontaktus, de az egészségem nem teszem tönkre

Ha arra szoktatod akkor olyan egy baba hogy non-stop ezt igényli majd.Akkor jönnek azok a kérdések hogy mit csináljak se főzni, se takarítani, se aludni nem tudok. Gondold meg.

Teljesen természetes, hogy 10-11 hónaposan megint nehéz elaltatni, mert fejlődési ugrásonként simán változhat az altatási igényük is. Jár már? Nekünk ekkor még mindig simán ment a cicire ráolvadás, de ha nem szopizik már, akkor is fontos a testkontaktus, mert ez az időszak a klasszikus első szeparációs szorongás utolsó rúgása... minél többet kap belőled, annál harmonikusabb lesz a következő korszak. Nekünk ekkor piszkosul bejött az együtt alvás, az, hogy érzett maga mellett. A szepaszorongás tetőzésekor le kellett vele feküdnöm aludni, mert 1000x felébredt, hogy ellenőrizze, megvagyok-e, és ha nem talált ott, akkor bizony sírt. Erről nem leszoktatni kell egy gyereket, mert ez egy fejlődési stádium, az őrzés... hanem kielégíteni a valós és szükséges igényét. Amikor megkapta, akkor épül, és még nagyobb biztonságérzetben vág neki a következő hónapoknak.

Szerintem feküdjetek le együtt, és már kora este kezdd el mondogatni neki, hogy aludni fogtok, vigyázol rá és vele leszel, de mostantól fekve fog elaludni. Hihetetlen sokat értenek már ilyenkor a picik. Legtöbbször annak a biztosítása nyugtatja meg őket, és hozza őket leginkább alvásra alkalmas lelkiállapotba, hogy nincsenek, és nem is lesznek egyedül. Másfél éves körüli volt a fiam, mikor rengeteget nyüglődött elalváskor, és csak az segített, ha belesuttogtam a fülébe, hogy alvás közben sem tűnünk el, mindig vele vagyunk. Úgy megnyugodott, hogy végre el mert aludni.