Hogy lehet ilyen drasztikusan "altatni" egy kisbabat?

A sógornődhöz. Nyilván mindenkit az hajt, hogy jó szülő legyen. De sok olyan sztereotípia van a társadalomban, ami nem igaz. Sok szülő meg érzèse ellenére is követi, nehogy rossz szülő legyen.

Pl. Éjjel tea v víz anyatej helyett. Egy dolog ha az Anya végkimerülése miatt csinálják, de az "öregek" szerint ezt KELL csinálni. Anyu szerint mert az anyatej összességében tömény és vmi híg is kell 😂 mások szerint mert a babának két hónapos korára át kell aludni az éjszakát, miközben ez nem egyeztethető össze általában az alvásuk fejlődésével.

Miközben az éjjeli szoptatás kifejezetten kedvező hatàsú, és sokat szàmít a tejtermelés fenntartásában. Persze mindig van egy "Rozi barátnőm", aki nem etet èjjel mégis annyi a teje hogy még. De van Kati, Juli és Erzsi, akiknek a szoptatása menthető lett volna ha nem kapnak rossz tanácsot, csak őket nem említik.

Az együttalvás tipikusan ilyen. A babáknak többségében a legjobb, legegészségesebb opció. Ha a szülőnek nem fér bele, semmi gond, de nem azért ne férjen bele, mert nyomást gyakorolnak rá úgynevezett tapasztaltabbak...

Minden nevelési téma nagyon megosztó.

Sok olyan dolog van ma terjedőben (együttalvás, hordozás, igény szerinti szoptatás) ami egyszerűen eretnekség volt 20 éve, az orvos kb lehülyézett, ha ilyet csináltál.

Másrészt a "másik oldalon" is jelentős a rugalmatlanság. Aki bejárónőt fogad és az anyja főz rá az egész gyermekágy alatt, az könnyen villogtatja a szemét, hogy Te hülye, nem tudsz egy percente felle rohangászni három szintet a porszívóval vagy hordozóban magadra kötött gyerekkel sütni-főzni.

Nagyon különböző az emberek élethelyzete, ebben igaza volt itt vkinek.

Amit az előző néhány generáció mond, az amúgy korábban se volt szokás. Lehet hogy muszájból a jobbágy asszony gyereke is sírt a 19. században, amíg az anyja befejezte a kapálást, de nem nézték az órát hogy hm 120 percnél sír pedig csak 180-nál kaphat enni (ezt egy egész generáció vallja jelenleg...). Plusz régen többgenerációs családok éltek együtt, az öreg dédike elnyikorgatta a bölcsőt és dudorászott amíg anya a köveg súrolta stb. Eszébe sem jutott régen senkinek a tejtermeléssel szórakozni, mert a baba életébe kerülhetett.

Másrészt nagyon durva szükségmegoldások voltak. Anyut baba korában egy öreg tehénke tejével táplàlták. Mamának nem jutott annyi étel, hogy legyen teje...

Ilyen embereknek nyilván hiába magyarázod, hogy a csupahusi babád akinek tele a szekrénye ruhácskákkal és cumisüveg sterilizàlóba teszed a cumisüveget ha kell... szóval őj nem értik. Azt mondják ők is felnőttek. De sokan betegen, törött sorsúan, ezért vagy amazért.

Aztán jött egy szocializmus, amikor mindenkinek ugyanazt tanítottàk.m lehetőleg úgy hogy mielőbb mehessenek a gyárba. Mindenkinek orion tevé, csíkos fotel, 3 óránkènt 20 perc szopás, èjjel tea.... és akkor még nem volt net , az volt a szent, amit az orvos mondott.

Meg a feminizmus, a nők felszabadulása. Emancipáció.

Hozzá kapitalizmus, ahol Apa három állásban dolgozik és ciki ha nincs baba hintád és baba pihenőszéked. És a babakocsi boltban kinéznek ha csak a 140.000 forintos modell után érdeklődsz...

És itt a yolo is, hogy élj, legyenek élmlényeid, vidd a kisdedet füldugóval rock koncertre, félévesen repülővel a trópusokra nyaralni, anya önmegvalósít, nincs idő mondókázni, ringatni, jó lesz a pulzushangot kiadó elemes maci a kiságyba.

És vannak emberek, akik görcsösen hirdetik mindennek az ellenkezőjét.

És mindenki attól fél, hogy ő rossz anya.

***

Ennyi a blabla, bek.rni a csecsemőt esti mese/dal/nyünyörgés nèlkül az ágyába és rácsukni az ajtót - számomra a beleérző és elfogadó képességem maximális kimerítése mellett sem elfogadható 😥

1-2 percnél tovább sosem hagytuk sírni az ágyban. Csak végső esetben vettük ki, vagy ha rossz álma volt. Legtöbbször az ágyban simiztük a hátát vagy a hasát, vagy kivettük a hordozóba és ott ringattuk álomba. Sose hagytuk, hogy sírjon. Addig agyaltunk míg megoldódott a problémája.

Lehet hogy csinálhattuk volna jobban is, de akkor úgy éreztük ez a jó út.

Szerintem jól csináltad, de az enyémet nem lehet álomba simizni, mert alapvetően cicin tud elaludni (szoktatgatom, hogy picit korábban abbahagyom, és utàna már csak simizem), illetve hordozókendőben/csatiban sétálva is elalszik, de mindkét esetben azonnal felébred, ha ki akarják mozdítani ebből a helyzetből, üvölt, mire megérinti a háta a kiságyat 😂

Nekünk ilyen a babbancs, ehhez kellett alkalmazkodni. Nem terveztem soha magam mellett altatni, de ez lett a vége, mert Apa nagyon sokat dolgozik, itthon nagyon sok a munka plusz kötetlenül végezhető szàmítógépes munkám is van, tehát ha nem akarom megnyomorítani a "kisjószágot" a sírtatással sem magunkat a nemalvással, akkor ez a lehetőség maradt, és jól bevált. (Pont egy másik hasonló vita is fut itt, ott is ilyen èlesek az àlláspontok).

"Engem se vettek fel babaként, meg is lett az eredménye, 37 éves fejjel is tele vagyok gátlásokkal, sose merek kiállni magamért, felszólalni, mert mindig az van bennem, bármit mondok, az úgysem érdekel senkit."

Engem a legkisebb nyikkanásra felvettek babaként. Most 30 éves vagyok és szóról szóra igaz rám is a leírás.

Sóval nem ezen múlik...

Egyébként sírás és sírás között is van különbség. Egy szülő meg tudja különböztetni, hogyha tényleg gondja van a babának.

Jól tetted, hogy nem szóltál bele. És igen, más is csinálja így, mindenki maga ismeri a gyerekét a legjobban.