Hogy lehet ilyen drasztikusan "altatni" egy kisbabat?

Gratulálok mindenkinek aki szerint az normális, hogy 20 percig vagy tovább sír egy baba és a szülei le se szarják.

Miért nem fogják már fel az emberek, hogy a testközelség igénye, ugyanolyan igény, mint az evés?

Ennyi erővel akkor ne is etessétek a gyereket, majd elmúlik az éhsége.

Egy pár hónapos baba okkal sír.

Éhes, fáj valamije, fázik, rossz a komfortérzete, testközelségre van szüksége.

A babák nem azért sírnak, hogy apát meg anyát idegesítsek, hanem azért mert ez az egy rohadt kommunikációs eszköze van.

Az a gyerek lehet éppen azért sírt, mert fájt a hasa, a szülei meg szartak rá.

13-as: neked sincs gyereked mi?

Teljesen normális, hogy óránként mellre kell tenni a gyereket. Vannak babák akik nehezebben csinálnak maguknak tejet, vagy sokszor esznek kis adagokat. Illetve a mell nem csak "étkezés" a babának, hanem igy nyugtatja meg magát. Olvass kicsit utana szoptatás témakörben, mert fogalmad nincs róla.

Erről beszélek. Nem, nem normális. Éjjel nappal ez megy. Ha szerinted ez rendben van veled van baj. Ez a gyerek 10 hónapos. Azóta nem aludt az anyja 40 percnél hosszabb ideig.

Biztosan így normális.

Én ezt kegyetlenségnek tartom, sosem voltam képes ilyenre. Abban a pillanatban, hogy valamelyik gyerekem sírni kezd, minden idegszálam megfeszül, és zsigeri késztetést érzek, hogy azonnal rongyoljak oda, és oldjam meg a problémáját. És igen, azt is jogos problémának tartom, hogy egyszerűen csak anyát akarja. Teljesen természetes szerintem, hogy egy ilyen pici a szülei közelségére vágyik, és nem arra, hogy becsűrjék egy kiságyba, aztán otthagyják egyedül bőgni, nehogymár anyuka/apuka ne dögölhessen le a tv elé nyugodtan. Nekem nagyon nem szimpatikus az a felfogás, hogy idomítsuk be a gyereket, hogy minél kevésbé zavarjon. Akkor nem kell szülni, és nem fog zavarni senki.

Amúgy két gyerekem van, a nagy 4 éves lesz, kb. 5-10 perc összebújást igényel, hogy elaludjon. Még nem haltam bele, sőt, tudom, hihetetlen, de még jól is esik. A pici 3 hónapos, vele még kicsit nehezebb, de biztos vagyok benne, hogy óvodás korában őt sem kell majd kézben ringatni. Éjjel már most sem kell szórakozni, szopik és alszik tovább (2x ébred).

Kedves Kérdező.

Nem csinálja így mindenki.

Ez az altatási mód egyedül a szülők kényelmét szolgálja. A gyereknek szinte biztosan árt!

Mire eljutottak idáig vele, biztosan nagyon sokat hagyták sírni, ha a gyerek így megszokta.

Van olyan, hogy 1-1 felsírás után esetleg megnyugszik, továbbalszik. De ilyenkor is az ember ott marad és nézi, mi lesz.

11 hónapos csecsemő még most kezdi megérteni, hogy anya egy külön személy, hogy elmehet, de vissza is jön. A testkontaktus iránti igénye olyan erős int az étel utáni.

Kutatások bizonyítják (nem "angol tudósok", hanem alvásszakértők àltal végzett és leközölt munkák, hogy a sírni hagyott, letett babák is ébrednek éjjel, de nem sírnak, mert nincs kinek. Ha vissza is alszanak, a vérükben a stresszhormon szintje magas marad. Ha ez tartósan így van, krónikusan magas marad az értéke. Ennek hosszútávú káros hatásai is lehetnek, amellett, hogy a baba minden nap megéli, hogy a könyörgését a szülői vigasztalás után, elutasítják. Ez nem olyan, mintjogy nem kap még egy gombóc fagyit.

11 hónapos még csecsemő, nem manipulál. Amit igényel, arra igénye van.

Lehet őket terelgetni az általunk kívánatosnak tartott viselkedés felé, szépen lassan. Pl ha főzök és ott a babám és nyökög, nem mert éhes vagy nyakig kakis hanem mert játszani akar, akkor rövid ideig lehet csitítani, énekelni, magyarázni, hogy várjon picit. De ha nem nyugszik meg hanem sírni kezd, akkor már érdemes vmit csinálni. Pedig az nappal és együtt...

Azt sem értem, ha már az alvás ilyen kegyetlen náluk, legalàbb esti mese, összebújás, gyengédség nem értem, miért nincs. Remèlem amikor nincs vendég, ez nem így megy!

Jól tetted, hogy nem tetted amúgy szóvá, nem érdemes, nagyon zavaró, amikor beleszólnak idegenek a dolgokba "nincs melege? De szerintem melege van", miközben én tudom, hogy szoktam öltöztetni. Vàltoztatni úgysem fognak.

Ez az "engem se vettek fel, mégis felnőttem", egy ártalmas és veszèlyes érvelés. Az előző generációk tagjai előszeretettel használjàk más témában is (pl 3 óránként etetés stb). Őket rendszer szinten (orvosok, védőnők tanácsai) tanították olyan dolgokra, amik tudományosan alátámasztottan károsak, nem szolgálják a kisbaba javát.

De egyrészt egy káros hatás nem biztos hogy önmagában kárt is okoz, ha más nem társul hozzá (bár hozzáteszem, hogy aki így "altatja" a gyereket, az vélhetően másban is rugalmatla. Másrészt vannak káros hatások: én 2006-ban azt tanultam még az egyetemen, hogy a középkorú férfiak halàlozása iszonyatosan magas, hogy szinte minden krónikus betegségben Európa élmezőnyében vagyunk (ennek persze sok oka van, akár a szenvedélybetegségek, akár egy rossz anyagcsere-szabályozás kapcsolata az éjszakai stresszel, éhezéssel /az anyatej 3-4 óra alatt lebomlik/ nagyon is könnyen elképzelhető, sok más faktor mellett. Harmadrészt nem tudjuk mit jelent az "így is felnőttem", elég sokan járnak pszichológushoz zűrös anya-gyerek kapcsolat miatt, amit az anyjuk akár nem is tud. Illetve mindenki elképzelése más arról, milyen embert szeretne nevelni.

Ha lesz esetleg gyereked, akkor kövesd bátran a saját utad, olvass, tájékozódj, hallgass az érzéseidre, mert mindig lesz aki szerint az ellenkezőjét kellene csinàlnod...

Hát jó kérdés. Sosem ítelkeznénk ilyen kérdésben látatlanul, meg ki tudja.

Egy megjegyzés csak,egy személyes sztori.

Barátnőm mesélte, aki egyedülálló anyuka, hogy mikor a babája megszületett (ez jó pár éve volt, utána ismertem meg őt), egyedül egy másik városban lakott távol minden segítségtől. A baba egész nap sírt, ő nem jött rá azóta sem miért, de ő személy szerint semmit nem aludt szinte. Az volt a mázlija, mikor az eset történt, hogy a szomszédasszonya éppen benézett hozzájuk, hogy mit hozzon nekik ha megy vásárolni, mert látja mi a helyzet. A barátnőm az ajtóban állva elájult és leállt a légzése! nem vicc. Azonnal hívták a mentőket. Hát igen végkimerülés. Szóval én ezek után nem könyvelek el senkit rossz anyának/apának, ha ez történik.

Másik példa sógornőm és párja. Szintén átszenvedett éjszakák vannak mögöttük ugyanis órákig rázzák ringatják a gyereket, hogy aludjon, aki csak ordít, mert így nem tud aludni. Hiába mondtuk többször, hogy tegyék már le és feküdjenek mellé. Semmi... más a felfogásuk. Megértem a motivációjukat. Nem akarnak rossz szülők lenni.

Előző. Én is sok mindent megértek, de ha mindkét szülő otthon van este, akkor valamelyik csak beülhet a baba mellé...

Én nagyon sokat vagyok 24 órában egyedül a babával egy széttagolt házban és én sem tudok 10 másodpercen belül ott teremni. Nekem is magyaráztak mindent és egyszer ki is várattam a kisbabámmal amíg befejezek egy rövid de így is 15-20 perces takarítást. Beszaladgáltam hozzá csak nem vettem ki. De többet nem csináltam ilyen módon, pedig nekünk se nagyon van segítség.