Miért nem tudnak aludni a babák?

Úristen, hogy lehettek ilyen rosszindulatúak? Csak mert szegény emberek vagyunk és nem tudunk hirtelen 10 milliót kihúzni a zsebünkből egy normális házra, már romák vagyunk? Büszkék lehettek magatokra, mondhatom, amiért elhiszitek az Orván TV álszent híreit, de a szemeteket képtelenek lennétek kinyitni, hogy lássátok, normálisan dolgozó, szakmával rendelkező MAGYAR társaitoknak számolgatni kell, hogyan éljenek túl hó végéig.

Gondolom, akik egymásra találnak, de nem keresnek havi 100-nál többet, inkább ne isakarjanak gyereket, hiába vágynak rá. Én kérek elnézést, amiért nem kértem abortuszt, amikor teherbe estem! Ennek a gyereknek nyilván jobb sorsa lett volna, ha már akkor kinyítják, amikor még bennem van, mi? Ti aztán mintaanyák vagytok, ha azt kívánjátok, haljon meg egy gyerek! Első kézből gratulálok nektek!

Imádom a gyerekemet! Csak azért ilyen a stílusom, mert ki vagyok merülve!

Azért alszunk keveset, mert nem tudjuk őt áttenni a saját ágyába, viszont a mi ágyunk elég kicsi, így ha itt alszik, felváltva vigyázunk rá, nehogy hirtelen megébredjen és legueuljon az ágyröl. Kettőnk között nem merjük altatni, mert elég mocorgósak vagyunk. Ha nem is fekszünk rá, a takarót ráhúzhatjuk. Ezt nem kockáztarjuk.

Bocsánat, amiért kérdezni mertem. Igaz is, ilyenek a babák, hogy nem alszanak, ami miatt nappal rosszkedvűek, folyton aludnának, de ha el is alszanak, hamar kelnek és enni akarnak. Igen, nyilván rosszul kell érezniük magukat mindaddig, míg valahogy maguktól meg nem oldják, én meg hagyjam rá, hadd szenvedjen egymaga. Persze, ez a helyes módszer.

Már bocsánat, amiért egy olyan helyen, ahol a kérdéseké a terep, én mertem élni a sajátommal, és bocsánat, amiért segíteni akarom a babámat nehéz helyzetben! Értem én, tehát inkább hagyjam sorsára a saját gyerekem! Szerintem meg a problémák azért vannak, hogy megoldjuk!

Fogzásra gyanakodtunk mi is. Tapogatjuk az ínyét, nem érzünk dudort, de a biztonság kedvéért ecseteljük Dologellel, szereti. Bizonyára fogzik valamennyire, de még nem a csúcson van a dolog. Már számítunk rá, hogy lesz ilyen, amikor amiatt nem fogunk aludni.

Nekem inkább az a gyanús, hogy minden ébredésekor éhes. Nem lehet, hogy igénye van a szilárd étel fogyasztására? A doktornője a kérdésünkre rávágta, hogy ô még kicsi, legjorábban 5 hónaposan kezdheti a kóstolást, de én nem hiszem, hogy a babák napra pontosan 5 hónaposan kérik a szilárdat. Nem gépek ők, hogy a felnőttek által írt szabályokhoz illeszkedjenek, csak a saját igényeiket akarják kielégíteni.

Ő hozzátáplált baba kezdettől fogva, születése után kb. 1 hétig csak anyatejjel etettem de nem hízott, ugyanannyi maradt a súlya, mint amivel kiadták a kórházból. Így ő már egész pici kora öta kap tápszert is az anyatej mellé.

A mai este után nagyon gyanús a pép. Bocsánat, ha kicsit butának tűnök, de első baba, és nem nagyon van, aki segítsen. Apám Alzheimeres, anyámat pedig pár éve megtámadta egy kóbor kutya a faluban, amikor a boltból jött haza, a támadásban eltört a medence csontja. Így neki is nagy fájdalmai vannak sokszor, együtt gondozzuk őket hárman az Urammal és az öcsémmel.

Elnézést, ha faragatlannak tűntem, csak mérges vagyok, amiért nem ismerem a problémát, és nem tudom, hogyan segíthetnék a kicsimen. Sajnos néhány válasz első olvasatra elég letorkolónak tűnt, míg van olyan is, amelyik egyértelműen bántó.