Tudnatok tanacsokat adni? 1 éves a kislányunk 5 hónapos korától kezdődött az éjszakai ébredések, ekkor még cumival vissza aludt.

Valószínűleg a fogzás miatt ébredt egyre többször. Volt, hogy elég volt a cumiját oda adni, volt, hogy ki kellett venni. Hétről hétre többet ébredt. Én egyre kiderültebb voltam, mert 10-15 perc után én se tudtam egyből vissza aludni, mire elaludtam újra ébredt. Nappal sem terhességem alatt, előtt, után sem tudtam aludni. Teszek, veszek takaritok stb. Édesapja korán ment dolgozni este ért haza, rádásul horkol így ő sem könnyítette meg a helyzetet. Hol ő, hol a gyerek ébredt a horkolására, forgolodasar, vagy épp bele térdelt a kiságyba. A szoba nagy így az egyik fele a miénk a másik a gyereknek van kialakítva. A kiságy azért került mellénk végül, hátha kevesebbszer ébredne, vagy legalább elég lenne benyúlni hozzá. Hónapokig zombiként éltem és már boldog boldogtalanba belekötöttem annyira kimerült voltam és tejem is apadt amit rosszul éltem meg. Férjemmel is sokat vitáztam és ugy éreztem nekem ez nem megy. Barátnőm a kislányom születése utána rögtön amerikába költözött a 6 órás időeltolodás miatt még csak kiönteni se tudtam a bànatom, visszagondolva depressziós voltam. Este mindig ugyanaz a rituálé, letettem, leültem a kiságya mellé és vártam amíg el nem aludt, majd kijöttem, mosogattam stb. Este indult a "buli". Hol aludt egyházamban 3 órát hol felet. Bújtam a netet, fórumokat mit tegyek. Voltak egyértelmű jelek mikor a füléhez kapott és tudtam a foga, vagy ha lábával ritmusosan kalimpált, hogy a hasa. Fájdalomcsillapítót, ecsetelőt is kapott, már ott jártam borostyán nyakláncot is kipróbálom ami szerintem humbuk, de már bármiben hinni tudtam csak aludhassak. Kimenni és sírni hagyni egyszer tettem, mert már olyan ideges voltam, hogy megijedtem a gondolataimtól. 2 perc után bementem és rángatva vissza altattam. Döntöttem ez így nem mehet tovább, fél év telt el nem fájhat minden éjszaka valami! Lefeküdtünk, apja a másik szobában aludt, mert korán kelt és az ébresztőjére 3 közül ő volt az utolsó mindig aki ébredt. Éjfélkor ébredt... nem vettem ki! Simogattam susogtam, énekeltem. 7 perc után aludt. Újra ébredt pár óra múlva, nem vettem ki , simogatás, susogás 9 perc után aludt. Majd reggel ébredtem és nem akartam elhinni 2x kelt. Én olyan boldog voltam, hogy ennyi? Tényleg csak ezt kellett volna tennem? Egész nap nyugodt voltam, kedves, türelmes. Következő éjszaka 2x ébredt, ugyanúgy tettem mindent és aludtunk, apa továbbra is a másik szobában. Reggel vidáman ébredtünk. Megtört a jég és elmúltak a követelőzés, hogy begyem ki. Forgolodott , rá tettem a kezem és aludtunk. Párom új munkahelyre ment és nem 5-re "csak" 8-ra járt, és vissza "költözött" hozzánk. Egyik éjszaka ébredt sírva Alíz, szokásos módon nyugtattam. Párom 2 perc után kiugrott az ágyból és kikapta a gyereket, ringatta és vissza altatta. Másnap kértem ezt ne tegye többet, mert vissza aludt volna. Következő este ugyan így tett és reggel "ki osztott " ez gyerekkinzas amit én csinálok és majd ő kel hozzá. Hát legyen! Ennek lassan egy hónapja. Alíz azóta kb 8-10 alkalommal ébred. Csak ölben és ringatva alszik vissza. Fürdés után is ringatni kell ölben, már nem lehet simán letenni és alszik. Akár mikor felhozódik a téma, csak vita van belőle. Ma hajnalban 2-4 ig bulizott apának a mára már 13 hónapos lányunk és közben megkísérelte többször is letenni, közénk tenni, de nem ment és már "fenyegetőzött"

-ha az ölemben se jó vissza teszlek!

Kézdi átérezni, milyen nehéz is így.

Kérte keljek hozzá én is de kijelentettem amit én kínkeservesen elértem nála, haza vágta. Reggel ment dolgozni és kérte vegyem át 10 perc és alszik. 55 percig próbálkoztam hiába. Enni nem kért, pelenka csere megvolt. 4 kor kapott nurofent mert épp jön a foga. Ahogy letettem sírt, de a sütőben a kaja, ki kellett jönnöm. 1 perc volt az egész és mire vissza mentem aludt. Elmondtam az apjának aki azt vágta a fejemhez, azért mert a gyerek tudja rád nem számíthat. Annyira szívén ütött, hogy rá tettem és amíg megírtam a regényem sírtam. Próbálom nyugtatni magam, hogy tudja nálam alvás van és szigorúbb vagyok. Nappal hancurozunk, kacag! Nappal egyszer alszik. Beteszem a kiságyba, lefekszem mellé és 10-15 perc, alszik. Nincs sírás, se ki akarok jönni. Ezért is gondolom úgy, nem azt érzi nem számíthat rám, hanem ezt szokta meg, anyával nincs buli, apával megtehetem. Kérlek adjatok tanácsot, hogy lehetne ész érvekkel, vita nélkül megértetni a férjemmel ez így nem normális dolog és sokszor nem azért ébred, mert fáj valamilye, hanem ehhez szokott. Pl mivel ő ringatja is ezért ha elalszik és a mellkasán alszik Alíz lökdösi a lábával, ringass! Az az ez is csak egy megszokás. Bármikor fel jön ez a téma köztünk, vita lesz belőle! Szeretjük egymást és a gyerekünket is, de távolodunk. Intimitás is feledésbe merül, mert félünk felébred a mocorgásunkra. Olyan mintha egy mini terroristával aludnánk :)