Mik azok, amiket nagyon jól, és amiket nagyon rosszul csináltatok a gyereketek nevelésében (elsősorban a babakor érdekelne)?

Első hat hétben feküdnöm kellett volna és egész nap szoptatnom. Ehelyett takarítottam pakoltam. Lehet emiatt nem lett elegendő tejem(a pihenés hiánya miatt) Legközelebb fogadok valakit a háztartási munkákra, hogy csak a babára koncentráljak.

Kiságyba szoktattam első naptól kezdve, ezt szerintem jól csináltam.

Vettem neki villódzó zenélő játékokat, ettől ideges lett, szóval nem vennék neki ilyesmit.

Hálózsákos alvásra kellett volna szoktatnom, most lerúgja magáról a takarót, de már nagy ahhoz hogy hozzászoktassam a hálózsákhoz.

Ahhoz szoktattuk hogy elmegyünk ide-oda, kirándulunk, ezt jól tettük szerintem, élvezi a kis kirándulásainkat(nem wellness szállodára kell most gondolni, hanem ikeázásra, vagy kisebb kirándulás a környéken) Ismerek olyat, aki annyira óvta a gyereket mindentől, hogy 4 évesen se lehet sehova elvinni.

Első 6 hét után többet kellett volna hordoznom, sokszor sírt ha főzni kezdtem(így abbahagytam) vennem kellett volna egy hordozókendőt, és hátra felkötni, hogy tudjak főzni.

Nem ringattam a gyereket ha el akartam altatni, hanem szoptattam, ettől lelkifurdalásom volt, hogy csak így alszik el.(magától elhagyta)

Úgy indultam neki a gyerekvállalásnak, hogy szigorúan külön kell aludnia, én sokáig együtt aludtam a szüleimmel, akiknek nem volt tőlem nyugtuk, és én is szenvedtem, hogy nem tudok egyedül elaludni.

Volt egy csomo tarsadalmilag es sajnos az egeszsegugyben is regebb ota sok helyen elterjedt, de a gyermekgondozasi celjainkkal ellentetes tevhitem:

- at kell aludnia minel elobb az ejszakat

- kulon kell tenni kisagyba

- fontos a szulok altal tervezett napirend kialakitasa a gyerek szamara

- 2 oranal gyakrabban nem nagyon kellene szoptatni, mert nem lesz rendszer

Ezeket erositette a vedono, meg a legtobb csaladtag, barat. Azt hittem, a ket orankenti “etetes” egyenlo az igeny szerinti szoptatassal, fogalmam sem volt rola, hogy a cumitol, cumisuvegtol elromolhat a szopasi technikaja. Nem tudtam azt sem, hogy az oxitocin es az epiduralis erzestelenites nehezitheti az elejen a szoptatast (nehezen tudott csak vakuumot kepezni a fiam). Nem tudtam, hogy a cukros vizadast, tapszert az elso napokban a tejtermeles beindulasaig nem szabadna adni, csak ha a testsulyanak tobb, mint 10%-at elveszti, es akkor is masik anyukatol kellene donor anyatejet szerezni (van olyan korhaz, ahol ezt teszik).

A gyerekem kitarto sirasan mult, hogy a fentieken valtoztattam, utanajartam, eljutott hozzam vegre a nekunk megfelelo informacio (a Szoptatasportal Igeny szerinti szoptatasrol szolo cikke, szoptatasban jartos szakertok tanacsai es a hordozo.hu alvas/altatas cikkei altal). Aztan vegre igy helyrealltak a dolgok, es 6-8 hetes koratol mar sokkal jobb volt minden. Onnantol csak a kornyezet joszandeku, de szamunkra abszolut nem megfelelo tanacsaival kellett megbirkoznom, ami szamomra az elso evben nagyon nehez volt.

Amiket ugy erzem, nagyon jol csinaltam:

- rengeteget hordoztam, nem eroltettem a babakocsit, mikor lattam, hogy sir benne

- nem hagytam sirni, gyorsan reagaltam ra

- 8 hetes koratol minden nyikkra cicit kinaltam, mert nagyon gyakran igenyelte, de ha nem az volt a baja, akkor szimplan nemfogadta el, ennek az lett az eredmenye, hogy bar a szoptatasi gyakorisag megnott, az ossz szoptatassal toltott ido a felere csokkent, sokkal kevesebbet sirt, megtanultam ertelmezni a korai ehsegjeleket, nem vartam meg a sirast, igy nem nyelt annyi levegot, nem fajt a hasa, onnantol bufiztetni sem kellett

- nem hagytam, hogy az arcan levo pottyoknel meggyozzenek, hogy ,,csak urulnek az anyai hormonok”, a megerzesem mast sugott, es azota bebizonyosodott, hogy erzekeny a tejtermekre, tojasra, paradicsomra es szojara, es a dietatol kezdve meg is szuntek a tunetek, amik csak visszaterheleskor jottek elo (sajnos akkor mar ekcema formajaban is)

- hallgattam a megerzesemre a hozzataplalassal kapcsolatban, es nem eroltettem, valamint hagytam, hogy magatol csinalja, a sajat tempojaban, ezen kivul egyutt is eszunk, a klasszikus pures bebietetes nalunk kimaradt, es imad enni, nem valogatos, es szepen eszik onalloan azota is

- nem itattam vizzel, teaval, nem korlatoztam. a szoptatast 8 hetes kora utan

- elfogadtam, hogy nagy a testkontaktus-igenye

- mikor rengeteget kelt, akkor sem korlatoztam a szoptatasban, mert nem amiatt ebredt, es el is kezdett 14 honapos koratol egyre tobbet egybenaludni, pedig semmin nem valtoztattunk

Jó hogy így tettük:

- Külön szobába szoktatás. Nem is csak miatta hanem miattunk. Az idegeinket kikészítette az első pár hónap. Kialvatlanság, egymás hiánya. Ha az esti privát időnk nem lett volna, akkor ki tudja mi lesz. Ez sokat segített a feszültség feloldására.

- “korai” Hozzátáplálás. Ez 5 hónaposan kezdődött. Mint kiderült, nagyon nehezen tanult meg rágni a fiam. Ha később kezdjük talán még a bölcsiben is külön figyelemmel kellene kísérni az étkezéseit..

- Hagyni játszani. Eleinte lustaságból vagy más teendők miatt de később tudatosan hagytam nézelődni, játszani. Mai napig szépen el tudja foglalni magát, nem kell 0-24 a sarkában lennem. Tud egyedül játszani.

- tv-ről leszokás. Kellett pár hónap mire rájöttünk, nem feltétlenül a foga miatt ébred fel sírva éjjel, hanem a háttérben villogó tv ingereit nem tudta feldolgozni.. Leszoktunk a délutáni tv-ről, azóta nem sír fel, sőt éjjel 11 órát alszik kb. Most 1 éves.

- Napi séták. Eleinte akár egész délutános programok. Rugalmas lett tőle.

- 21 fokon tartott lakás. Éjjel 19. Nem fűtöttünk be 23-24-re. Nem tudom ehhez van-e köze vagy sem, de nem lett fázós, úgy kényelemes neki az öltözködés ahogy mi is öltözködünk.

Másképp kellett volna:

- Kitartás a szoptatás mellett. Sajnos a fáradtságom győzött a kitartás ellen..

- Már a kórházba bekészíteni a mellszivót. Mint kiderült, nekem későn indul be a tejem.

- Nem lesni más gyerekek képességeit. Ki mikor ült fel, állt fel, rágott stb. Ezt el kell engedni.

- Több kézzel evést próbálni vele a kezdeti időszakban. Ne a koszra figyeljek, hanem hagyjam hogy legyen kapcsolata a kajával.

Hirtelen ezek jutottak eszembe.. :)

Én egy fontos dolgot tanultam meg, hogy ebben a világban, ahol a szakértők és kutatások sokszor egymásnak teljesen ellentmondanak egy igazi támpont van, amire szerintem hallgatni érdemes, ez pedig az anyai ösztön/megérzés+a gyerekre figyelés, a gyerek megismerése. Te leszel vele általában 0-24-ben, te fogod a legjobban ismerni és megismerni. A szakemberek véleményét érdemes meghallgatni, tájékozódni, és végül úgy dönteni, ahogy te azt magatok számára jónak érzed, és bízni a megérzésedben. Én azokat a dolgokat bánom igazán, ahol nem bíztam benne.

Látod, itt is rengeteg a különböző tapasztalat, minden családhoz más passzol igazán, vannak hasonlóan választott utak, de nincs két teljesen ugyanolyan. Ahogy itt lepontozzák sokan egymás tapasztalatait, úgy fogják valószínűleg ezt megtenni páran a környezetedben is a nektek bejövő elvekkel. Érdemes az ítélkezésnek tűnő tanácsokat majd a helyén kezelned, nekem talán ez a tanács segített volna leginkább a szoptatásra és a szülésre való rendes felkészülés mellett, ezek nekem kimaradtak, utólag elmennék szoptatási tanácsadók által tartott felkészítőre, illetve ugyanezt a szüléssel kapcsolatban bábai szemlélettel rendelkező szülésznő által tartott felkészítőre, amiről azt mondják, hogy sokkal hasznosabb, mint egy sima kórházi felkészítő.