Altatás miért más mostanában?

A nagyobb gyereknél nálunk is működött. 3 hósan átaludta az éjszakákat. Délutáni alvásnál meg egyszerűen bemászott az ágyába és elküldött.

A kicsit már újszülöttként hiába próbáltam lerakni - kivártam a 20 percet, hogy mélyen aludjon és úgy raktam le kb. mint egy targonca, semmi pózt nem változtatva rajta - de mikor a hasa a lepedőhöz ért, kipattant a szeme és teljes hangerőből üvöltött. És mindezt féléves koráig kétóránként - végül velem aludt, pedig nem így terveztem. 2 évesen még 4x kelt. Most 3, már külön szobája és ágya van, még egyszer átjár hajnalban.

Mikor ezt panaszoltam felmenőimnek, azzal "nyugtattak", hogy a családi legenda szerint az egyik ma már 40 év körüli unokatestvérem 6 éves koráig járt át a szüleihez.

Régen nem volt ez a kötődés nevelés mint manapság, 3-4 óránként szigorúan betartott etetés, és ha sír a gyerek éjjel majd megnyugszik.

Így előbb utóbb hiába sírt fulladásig, mivel senki nem jött segíteni ezek a gyerekek is leszoktak erről.

Meg persze ettől függetlenül ez is általánosítás, régen is voltak ugye rossz alvó gyerekek csak internet hiányában ez akkor visszhangot nem kapott.

Erre szokták mondani, hogy "nem a világ lett rosszabb, hanem a hírközlés lett jobb".

Ugyanilyen arányban voltak könnyen elalvó gyerekek és rosszul alvók, csak kevésbé volt platform, ahol olvasni tudtál róla.

Rólam mesélték, hogy egyszer elkezdték számolni és 14(!) alkalommal kellett éjjel kelni hozzám. A lányom meg 6 hetes korától 10 órákat végigaludt. Szülői hozzáállás kérdése is, de nagyobb mértékben a veleszületett temperamentumé.

Terhesség végén jótanácsként megkaptam, hogy ne toljam el úgy, ahogy ők velem: aludtam volna, de féltek, hogy kiszáradok éjjel és felkeltettek itatni. aztán úgy rászoktam, hogy évekig kelhettek hozzám. Először éhes/szomjas voltam, utána rosszat álmodtam (mire tudtam beszélni), akkor már apám járt karikás szemmel dolgozni, mert ő sajnált meg korábban.

Az éjszaka kimászkálás 2 évesen a lányunknál is jelen volt. Akkor sokáig kellett magyarázni neki, hogy a sok szir-szar, amit behordtunk a szobájába, mind őt védi. A placebó-hatás működött, egy valag dísztárgyat kiakasztottunk (szelleműzőnek keresztelve), kapott felnőtt kispárnát, ami varázspárna, dedikált plüssöket.

Legutóbbi meccs (3,5 éves) a radiátor szelepe miatt volt. Túl nagy a radiátor, így teljes működéssel szaunát csinálna. A szelep beállított hőmérsékletnél lefojtja a beáramló forróvizet. Igenám, de zörög, sípol, ketyeg. Ettől ijedt meg. Másfél órás szeánszot tartottunk a "kedves szelep" előtt, aki vigyáz rá, hogy se túl meleg, se túl hideg ne legyen. Végül minden este és reggel megköszöntük a szelepnek, hogy vigyáz rá.

Gyakorlatilag alapítottam egy radiátorszelep-vallást, de legalább működött :)