Most 1hós a gyermekem és velem tud csak aludni éjjel is baj?

Még picike nagyon.

Lányom is ilyesmi volt...Aztán eljutottunk oda, hogy nappal aludt már egyedül. simán be tudtam tenni az ágyába. Aztán 9 hónaposan már éjjel sem kellettem neki, hanem beraktam a helyére, betakartam és kész.

:)

Szerintem lehet majd később kezdd el, hogy megpróbálod legalább nappalra leszoktatni erről. Pl lerakod, símogatod, megnyugtatod, vagy fogod a kis pocakját vagy a hátát, amíg el nem alszik.

valahogy fokozatosan kellene. Idővel majd megoldódik a dolog, ne aggódj. :)

szia,

úgy kábé 3-5 millió éves az emberiség, de ez a kiságyas, aludjon magától el a baba, ne lógjon az anyján dolog kábé pár tizenéves....

annak idején, mikor az emberek életét nem könnyítette meg a hűtő, a mikró, a radiátor, a kályha, a szupermarket, a hétpontonzáródóbiztonsági ajtó, a gyerek egyetlen egy túlélési lehetősége az anyja közelsége volt, gondolj csak bele. ezt az evolúciós bevésődést nem lehet kitörölni. persze, hogy veled akar lenni. a genetikájába van ez az ösztön írva. akinek nincs, az nem létezik, az a homo sapiens ág kihalt :)

ja, igen. aludjatok együtt (a fentieket végiggondolva) mert mondok valamit még, mert sok okos jön majd azzal, hogy a te magánidődet veszíted el, netán a párod, mert ott van a gyerek. hát igen. a gyerek előtti élet más, a gyerek utáni meg egy új, nem lehet olyan, mint korábban volt. semmi másnak nem kell engedelmeskednek, csak a vágyaidnak (mert az evolúció az összebújós anyukákat támogatta) :) szóval aludjatok együtt, a világ legszebb dolga! lesz majd "büdös kamasz" amikor majd még puszira se méltat, akkor majd hogy fog hiányozni a közelsége :)

én együtt alszom a gyerekkel, 28 hónapja (mióta megszületett, de igazság szerint még +9 hó, mert a pocimban is ott volt velem mindig) :) és a világ legnagyobb boldogsága figyelni, ahogy szuszog :)

sokan nem tudják, mert telerakják őket minden infóval, de ha átadod magad az ösztöneidnek, és a gyerekre figyelsz csak, ha minden érzékszerved kihegyezed rá, és a gyerek kéréseinek teszel eleget, egyszerűen tökéletesen fog működni minden, és nem fogod érezni, hogy nehéz az anyaság.

én nem érzem, ezen mindenki csodálkozik... aki pont úgy, válaszkészen gondozza a babáját, együtt alszik a babával, igény szerint szoptatja, az viszont érti.

próbáld ki :) csak 2 hétig, mindenféle fenntartás nélkül. meglátod, hogy méginkább boldogabb leszel :)

az én kisfiam 3 hónapos koráig például nem bírta ki, csak 45 perc hosszáig cici nélkül, nekem arról szólt ez az időszak, h feküdtem vele az ágyban (tévéztem, telefonáltam, neteztem, míg ő csukott szemmel szopizott, aztán vártam azokat a fél órákat, amig elnyomta az álom és mehettem pisilni, kaját csinálni, mosógépbe be-ki pakolni, stb) de megérte, tejem is van még most is, meg a gyerek is végtelenül kiegyensúlyozott, boldog, mi pl. még a bölcsibe is sírás nélkül szoktunk be, és ez csak egy példa a kiegyensúlyozottságra, rengeteget tudnék írni. ja és nekem tökéletes boldogság az anyaság, nem tehet.

ne szoktasd vissza. nem veszélyes a gyerekkel aludni. (sose fogod megtudni, hogy az a nő, aki ráfeküdt a gyerekére valójában bevett mondjuk egy altatót, ahaa, majd az ügyvédje azt tanácsolja neki hogy mondja el a bíróságon... vagy... ezt bármelyik anya elmondaná valaha is? na nem. ahol a gyerekre egy anya ráfekszik, ott disznóság van a háttérben, ebben biztos vagyok. az, hogy az apa ráfekszik-e arra viszont nem tudok mit mondani, én kettesben alszom a gyerekkel - házasélet csorbája nélkül, mert aludni megyek a gyerek mellé, az estét a párommal töltöm... de ez is hosszú, na mind1, azért írom, hogy értsd működnek a dolgok úgy is, ha a gyerek igényeit is filgyelembe veszi a család többi tagja.

gondold át amit írtam :)

csak a saját, csakis a saját érzéseidre hallgass! :) ez egy jó tanács, a legjobb :)

Egy ideig oké, de ezt nem lehet 7 éves korig csinálni. Addig érdemes, amíg nem billen át a másik oldalra, amíg téged nem kezd el zavarni, hogy nincs szabad kezed, nem tudsz csinálni semmit és hetek óta nem aludtál normálisan.

Engem egy hónap után már zavarna, de én a klasszikus értelemben nem nevelek kötődően, mert szerintem az azt jelenti, hogy anya teljesen kiszolgáltatja magát a gyereknek. Én pedig egy fair kapcsolatnak képzelem el az anya-gyerek viszonyt. Mindegy. Szóval ha lerakod, először lehet, hogy csak 20 percet alszik, másnap már 30-at. Én 5 hónapos korára jutottam el odáig, hogy az ebéd utáni alvás 1,5-2 óra, kiságyban. Mi is innen indultunk, hogy csak kézben, de én erre nem voltam hajlandó rászoktatni. Éjjel szintén nem alszunk együtt, mert nem szeretném, ha minden fordulásomra felébredne, nem látom értelmét. Másrészt nekem még soha egyetlen egyszer sem oldotta meg a gyerek problémáját, hogy "érezte a testmeleget meg a szívdobogásomat. Azért sír, mert valami baj van, azt kell megoldani. Na mindegy, ez már messzire vezet, és mindenkinek más válik be.

Nem olyan egyszerű bántani őket. Ha megpróbálod betakarni a fejét, fel fog ébredni és sírni fog. Nem tudsz benne kárt tenni.

Én ettől függetlenül leszoktatnám erről, amíg ehet, mert nekem is van igényem az alvásra, és a gyereknek sem jó, ha kialvatlan, türelmetlen az anyja.