Ki hogyan tanította meg a babáját önállóan elaludni, de leginkább vissza aludni?

mindig a kiságyába tettem vissza

ha fekelt, ringatás(vagy szoptatás) és megint kiságy, ismételt vigasztalás után megint kiságy(habár ok nélkül soha nem sírt, vagy éhes volt, vagy hasa fájt, vagy szélgörcs, miegyebek)

a kiságy fogalmát igyekeztem pozitívummal elmélyíteni(pl ma sem használok olyat, hogy büntetésként hangozzon, vagy mars a kiságyba vagy hasonló, hanem vár álomország hű de jó lesz, mindig ugyanazokkal a kifejezésekel, hogy jó irányba tudatosuljon stb)

hát én a Ferber módszert vettem alapnak

betettem az ágyba, simi-simi, cumi, betakarom kimegyek. 1 perc múlva bemegyek de nem veszem ki, csak simi simi...aztan 2 perc, 3 perc, 5 perc múlva mentem be, majd 8 perc és onnantól mindig 8 percenként. az első este egy órát vernyogott és kb. 20 percet sírt. aztán nem kelt fel többet azon az éjjelen, rákapott a cumira és így tanult meg egyedül elaludni, másnap már nem is sírt, se éjjel se nappal.

Mielőtt le lennék pontozva, hozzá tenném, hogy mire idáig jutottunk, már minden mást kipróbáltam, napi 6 órákat aludt összesen (éjjel 6-ot, nappal semmit), orrvérzésig ciciztettem este és éjjelente hogy visszaaludjon így én meg semmit nem aludtam se éjjel nappal.

Szóval így kapott rá a cumira és tanult meg egyedül elaludni, 6 hónaposan. most viszont 10 hós, és kezd megint sűrűn ébredni éjjel, igaz most már elég ha megfogom a kezét és ott állok mellette 4-5 percet, akkor visszaalszik magától, de úgy vettem észre, ez most megint tulajdonképpen segítség neki az elalváshoz, amiről jobb lenne leszoktatni, hiszen 4-5 kelés ebben a korban (fogzás és szeparáció hiányában) nincs rendben :)

úgyhogy lehet megint alkalmazom majd a módszert.

u szegény baba 3-asnál :(

biztos van más megoldás!

én tuti nem mélyíteném el azt benne, hogy nem számíthat rám pláne hogy valóban nem sír ok nélkül, pláne pici baba, de szerintem nagyobb sem.

miért ne számíthatna? bementem hozzá, bizonyos időközönként. És hidd el, ha 6 órákat aludna több héten keresztül, te meg semmit, és már minden napotok a sírásról szólna (mindkét részről) és a babád vészesen kezdene fogyni a nem alvástól, te is bevállaltad volna.

Megjegyzem, azóta is nagyon mosolygós, kiegyensúlyozott baba, nincs nap, hogy ne jegyeznék meg postán - boltban, vagy a szomszédok, hogy milyen nyugodt habitusú.

És imád engem :)

jah hát a rossz szokások kialakítása a szülőn múlt és ezért a gyerek szenved :(

én mindenesetre humánusabb megoldásokban bízom

nézd...kb. 2 hetesen már gyakorlatilag nem aludt napközben...hasfájós volt. Tudod milyen az? szar. :)

Ringattam, nem használt. Babakocsiba üvöltött. Magától nem aludt el, semmi nem működött. Egyetlen hely, ahol elaludt az a mellem volt...kezdő anyuka révén, minimális tejjel, gondoltam nem baj, jót tesz a tejtermelésnek...nappal a mellemen sem aludt, nyűgösködött nap mint nap, de legalább éjjel elaludt rajta éjfél körül és utána már nyugalom volt reggelig....ez így ment 4 hós koráig, aztán elkezdte nem átaludni az éjszakákat, de a nappali alvása nem javult, egyre kevesebbet aludt éjjel, nappal továbbra sem semmit...újra meg újra próbálkoztam a ringatással és egyéb altatási módokkal de semmi nem vált be.

A végén már túl nagy volt, nem tudott kényelmesen az ölemben elaludni a mellemen, ezért minden éjjeli visszaaltatás egy óra volt minimum, a hátam rettenetesen fájt, a mellem, az idegeim, minden. NYilván heteken keresztül napi 2 órát aludni az egy teljesen más ideg állapot, mint amit te most így el tudsz képzelni. Nem, nem arról van szó hogy két napig nem aludtunk...hanem hetekig, hónapokig!

mivel rettenet nyűgös volt a kialvatlanságtól, nem volt el másnál...nem volt olyan opció hogy a nagymama vigyáz rá míg alszom, egyébként is vidéken élnek...

miután alkalmaztam a módszert (hangsúlyozom, bejárkáltam hozzá, nem csak úgy letettem hogy nesze bőgjél) egy megváltás volt, már az első este...és aztán a nappali alvások...1,5-2 órák...mintha kicserélték volna...azon túl hogy én ugye kipihentem magam és végre elkezdtem élvezni az anyaságot, ő is egész más oldalát mutatta meg. Nem bántam meg.

én babám is hasfájós volt, Espumisan megoldotta

de természetes minden anyukának szíve joga úgy csinálni ahogy akarja csak nekem rosszul esne ha bőgök és erre rámcsuknák az ajtót