Kötelező lelkileg kiborulnom, ha a babám folyamatosan ébred éjszaka 2x-3x?

Nincs ebbe semmi, nem kötelező kiborulni.

A többiek irigyek rád hogy ilyen jól bírod. Pedig egy szülők életében ezek nehéz időszakok szoktak lenni.

Mi a párommal felváltva foglalkozunk a gyerekkel ha úgy van. Amikor felsír és valamelyikünk felébred rá az látja el előbb, ha nem olyan teendő van ha csak az anya kell hozzá.

A párom meglepően jól megtudja nyugtatni a kislányunkat aki most lesz 5 hónapos a hétvégén.

A párom nehezen kell fel éjszakánként neki eléggé lemegy a vérnyomása és nem egyszer volt már még amikor nem volt gyerek hogy éjszaka amikor felébredt wc-zési ügyei miatt akkor nem egyszer borult el majdnem menet közben.

De amióta megvan a gyerek azóta nincs ezzel probléma egyáltalán.

Mi nem ugrunk azonnal ha felsír a gyerek, ugye nem árt az ha magától nyugszik meg ha olyan baja van, csak hogy lélekben erősebb legyen, mert a párom nem így nevelték egyből babusgatták és ő tudja pontosan magáról hogy ő azért ilyen érzékenyebb és azért képtelen nyugtatni magát.

Persze nem hagyjuk percekig sírni várunk egy kicsit aztán ugrunk.

Legtöbbször a párom az aki ugrik volt amikor visszarángatott az ágyba és mondta hogy majd ő.

Ez kedves tőle mivel mégis én vagyok többet a gyerekkel egész nap és ő szeretné azt ha a gyerek érezné hogy apukája is van.

De nem kötelező lelkileg kiborulni, mi a párommal picit féltünk ettől hogy idegileg kikészít majd minket a gyerek, főleg a párom miatt aggódtam egy kicsit. Mert elég gyenge természete van, bár türelmes, de hamar kitud borulni, de szerencsére eddig minden oké és a szüleink is mondták hogy ezt a részét már nagyjából átvészeltük. Ritka amikor felsír a gyerek az éjszaka legtöbbször akkor sír fel ha már a párom ébren van és készül munkába.

Miért akarsz az olyanoknak megfelelni, vagy olyanok véleményére adni, akik emiatt azt gondolják, dicsekszel? Csak magukból indulnak ki.

Én ugyanígy vagyok vele, van, hogy 3x-4x is kelek egy éjjel, és több részletben ha lealszok 6-7 órát, már elég. Persze, jó volna egyben, de így sem megerőltető. Rólam is azt gondolja az ismerős anyuka, akinek a gyereke 9-től alszik reggel 9-ig, hogy mártírkodom, és szégyellem, hogy a gyerekem ilyen, azért mentegetőzöm, hogy nem vagyok fáradt. Hát letojom, őszintén. :)

1 éves gyerek már nagy, és kezdi megérteni, hogy mit kommunikálsz róla kifele, és ha panaszkodni kezdesz, hogy bevágódj egy olyan anyukánál, akinél ha épp nem ez, akkor majd más lesz a csámcsogás tárgya, sokkal rosszabbat teszel. A gyerekem mindig itt lesz, és sokkal fontosabb, hogy ne érezze azt, hogy terhemre van (mert nincs is), minthogy egy huszadik senki jóízűt beszélgessen velem, mert ő kivan.

Amit én nem hiszek el az az, amikor valaki azt mondja, hogy szó szerint minden egyes pillanat öröm és csoda. Hogy soha, de soha nem borul ki, nem fáradt, nem jön rá a sírhatnék úgy, hogy tökegyedül látja el a gyereket. Szerintem ott valami nem klappol.

De ha valaki azt mondja, hogy felkel ugyan éjjel, de egész jól viseli, arra csak simán irigy lennék. De jóindulatú irígység lenne bennem. Ettől még szívesen barátkoznék veled. :-) Nálunk meg a kajálással nincs gond (kopp kopp). Van, hogy néha nem kell neki, amit főzök, de kb annyira, mint egy felnőttnél előfordul. Nem válogatós, megeszik mindent (kivéve kivit), viszonylag szépen is eszik. Van, aki meg ezt irígyli tőlem.

Az éjszakai keléseket bírni tényleg irígylésre méltó. Aki emiatt haragszik rád, azzal ne barátkozz. Ennyi. :-)

Lehet, hogy nem is a panaszkodás miatt barátkoznak jobban, hanem azért, mert sorsközösséget éreznek veled. Mert "a másik tudja, miről beszélek, de jó, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával".

Fel a fejjel!

:-)