Fogzás miatt állandóan felébred. Nálatok is ennyire durva?

2-es nem pontoztalak le. Hasznos volt a tanácsod nagyon is. Átgondolom, de még most jelenleg úgy gondolom, inkább mégsem adok neki. Voltak durva esetek, amikor bizony adtam volna fájdalomcsillapítót, de jelen pillanatban inkább csak nyűgös, "semmi sem jó", sírdogálós. Illetve amikor felsír, sokszor könnyen visszaalszik.

És már eleve fájdalomcsillapítóval nem akarom kezdeni az éjszakát.

De a homeós bogyókat lehet kipróbálom, hátha az segít.

A férjem pedig segítene...csak neki sokkal nehezebb mint nekem (nem ébred fel a sírásra, ha éjjel felébresztik azt sem tudja hol van, nem tudja olyan könnyen visszanyugtatni a gyereket) ezért inkább én csinálom, az éjszakát úgyis én viszem és magamnak teszek szívességet ha én altatom. De a tegnapi beszéde tényleg kioktatás jellegű volt. Ő elaltatta majd fél óra múlva felébredt a baba és nekem 1 órámba telt újra elaltatni, és míg szenvedtem, ő oktatott, hogy miért nem tanítom meg inkább magától elaludni a gyereket. Mert a múlt héten ő vigyázott rá és nappal milyen jól aludt és óramű pontossággal, ezért biztosan én csinálom rosszul az éjszakákat. Meg hogy ringatva altatjuk el mikor mások meg csak leteszik, elköszönnek tőle és kimennek. Pont ez hiányzott amikor amúgy is elég kikészült voltam...annyira unom már, hogy mindig én vagyok a sz*ranya.

A pólót kipróbálom, régebben próbáltam már de nem jött be, hátha azóta bejön.

Egyébként biztosan egy kis szeparációs szorongás és hiszti is van benne, mert mikor bemegyek sokszor már áll a kiságyban és kéri fel magát a karomba...mintha rosszat álmodott volna és anya-nyugtatásra vágynak.

De akkor sincs jobb ötletem, nyugtatgatom, összebújok vele, ringatom, esetleg homeós bogyók.

Javaslatotokra tegnap előálltam a férjemnek, hogy altasson ő és vigye az eéjszakát ő. Azt csinál amit akar, hagyhatja sírni, felveheti, amit csak akar én pedig nem fogok átmenni. Hát eléggé kiakadt. Azt mondta, hogy én már megcsináltam ilyennek (magyarul elrontottam) és ő ezt pár nap alatt nem tudná helyrehozni, több hét vagy hónap munkája lenne. Azt is mondta, hogy úgysem bírnám ki, hogy át ne jöjjek. És még azt is, hogy ez nekem egy akkora pofon lenne (mármint hogy ő "megszenvedteti" a babát), hogy a házasságunk tönkremenne benne.

Na ezen nagyon felhúztam magam, hogy most akkor mik ezek a kifogások mikor eddig csak oktatott és én csak 2 ok miatt nem vontam bele az éjszakákba, hogy legalább ő aludhasson és a babának is gyorsabb/egyszerűbb így. A folyamatos oktatások hatására most át akarom adni neki, erre meg mintha kifogásokat keresne.

Közben a baba kezdett nyűgös lenni, fürdettünk és kezdtük az altatást. Végül úgy alakult, hogy én altattam el. Kb 1,5 óra után kezdődtek az ébredések. A férjem akkor már azt mondta, menjek én hozzá és csináljuk ahogy eddig. Sajnos a baba belázasodott, folyt az orra, valami hihetetlen sokszor kelt, brutálisan üvöltött. Hajnali 2-kor és 5-kor hívtam át a férjem segíteni kicsit, mikor én elmentem aludni 1-1 órára. Őszintén megmondom Nektek, bírtam volna én ha nagyon akarom, de valahogy úgy voltam vele, hogy vegyen ő is ki egy részt az éjjeli ügyeletből és akkor végre látja, hogy nem lehet úgy betartani az elméleteket, ahogyan a könyvben le van írva. Most pl fogzás és betegség együtt, esélyem sincs még csak letenni sem a gyereket.

Ma mindenki hulla, a férjem különösen fáradt, fáj a feje, sajognak a csontjai, hát igen a fáradtság. A baba is eléggé nyűgös, meglátjuk este sikerül-e kicsit jobban megbeszélnünk a dolgokat.