Azok a szülők, ahol a 4-6 éves gyerekek még jönnek-mennek éjszakánként hibásnak érzik abban magukat, hogy a gyerekük nem "tanult" meg egyedül, nyugodtan aludni?

Nálunk nem a gyerek jön-megy éjszaka, hanem engem hív be magához. Nem érzem magam hibásnak, mit kellett volna vele csinálnom? Én is voltam gyerek, én is áthívtam a szüleimet, ha féltem egyedül, belegondolni is rossz, mit érezhet egy kisgyerek, ha rácsukják az ajtót éjszaka, és nem mennek be hozzá, akárhogy sír.

Igaz, mi - a férjemmel egyetértésben - igazából nem nagyon értjük, miért van az egész téma körül ekkora hűhó csapva. A lényeg, hogy aludjon az egész család, hogy hol, az már másodlagos. Soha nem volt probléma ebből.

Nem hibásnak érzem magam, hanem büszke vagyok, hogy a gyerekem jelzéseit figyeltem csecsemő kora óta, nem próbáltam drasztikusan fellépni az éjszakai ébredések ellen.Sokáig szopizott éjszaka, velünk aludt 2 éves koráig, amikor saját szobáját büszkén birtokba vette, kb5-6 éves koráig 7 éjszakából 6-ban biztosan megjelent a takarójával, és minden további nélkül bebújhatott közénk.

És, hogy miért? Szerencsére engem és a férjemet is hasonlóan neveltek, mindketten szeretettel gondolunk vissza kicsi korunkra, mikor rossz álomból ébredve, vagy csak éjszaka felriadva odabújhattunk a szüleinkhez. Mindketten érezzük, hogy ez nem vált kárunkra, sőt, és ebben a szellemben neveljük a gyerekeinket is.

Katalinhoz hasonlóan vagyunk mi is. :)

Mivel a 6 évesem SNI-s, pláne nem fogom megtenni, hogy elmegyek a jelzései, igényei mellett...

De a 20 hónapos egészséges fiunkat is így neveljük, és köszönjük, jól vagyunk így is, nekünk megfelel. :)

Alvástréning kontra:

Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás

Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell

Én ezekből merítek kitartást és ötletet.