Leirná a tapasztalatait, akinek a kisgyereke visszahúzódó, félős a gyerekek között, inkább egyedül játszik? 3-4 évesre gondolok

Az én gyerekem is ilyen, ősszel kezdi az ovit. Pedig hozzá van szokva a gyerektársasághoz, újszülött kora óta rendszeresen jár játszótérre (második gyerek). Azt gondolná az ember, hogy társaslény, de nem, abszolút nem szereti a tömeget, ha kettőnél többen vannak körülötte, ő már nem érzi jól magát. A játszótéren is visszahúzódik, inkább leül mellém, ha sokan vannak. Ha csak mi vagyunk, akkor futkos, jól érzi magát.

Az óvónénik azt mondták, ne izguljak, ettől ő még szeret majd ovis lenni. Igaz, nálunk az talán könnyebbség lesz, hogy egy csoportba fog járni a nővérével.

De kíváncsian várom, hogy valóban milyen lesz majd...

Bocs, az offért, csak azért írtam ezt le, hogy tudd, nem vagy egyedül.

De engem az óvónénik nagyon biztatnak, hogy nem lesz baj, elvégre egy nagy társaságban vannak csendesebb és harsányabb gyerekek, és ez így van rendjén.

Ez a kérdés engem is érdekelne, a kisfiam szeptemberben kezdi az ovit (3és fél évesen) és nagyon visszahúzódó.

Rengeteget javult, régen szinte pánikot kapott, ha egy kisgyerek közeledett felé a játszótéren, most már előfordult, hogy játszik is velük, de csak akkor ha elfeletkezik magáról, ill. szívesebben játszik egyedül.

Reménykedek, hogy az oviban sikerül kicsit feloldódnia.

Az én kislányom is nehezen barátkozott, de nem volt gond az oviban. Kb. az első félévben egyedül játszogatott, rajzolt, óvónénit követte, de sokan mások is, olyanok is, akik amúgy nem félősek. Aztán lett egy kis barátnője, akivel mindig szívesen játszik.

Eleinte ült és figyelt, de szerintem azt is élvezte, hogy volt műsor.