Nem kötekedésből-de tényleg ennyi a rossz alvó baba? Nem lehet, hogy mi, anyák is elszúrunk valamit?

Szerintem mindenki a maga igényei, nézetei szerint alakítja ki ezeket a dolgokat.

Persze van aki szerencsés, és van aki kevésbé ebből a szempontból.

Szerintem akit ez annyira zavar, úgyis tesz róla (alvástréning), hogy másképp legyen, akit meg kevésbé, vagy ellenzi ezt, az éjszakázik amíg bírja.

Én úgy gondolom, hogy ez nem elszúrás vagy nem elszúrás kérdése (legfeljebb más szerint elcseszte, mert nem úgy csinálta mint ő pl.), hanem inkább attól függ, ki milyen nézeteket vall ebben az ügyben.

Nem hiszem, hogy ez csakis rajtunk, anyákon múlik. A kisfiam rossz alvó volt, amíg jöttek a fogai. 2 éves korára kint volt mind a 20 foga, át is aludta az éjszakákat rögtön. Én nem fektettem bele energiát, hogy sírni hagyjam, hogy megtanítsam egyedül elaludni, miközben szenved. Nem azt mondom, hogy Te ezt csináltad, mert nyilván nem tudom, hogy mit jelent, hogy "nem kis munkámba került". Azóta simán elalszik egyedül, nem kellett rá "megtanítanom". Hanem amikor már elég értelmes volt hozzá, egyszerűen megbeszéltük.

És ezalatt a 2 év alatt sem a kisfiam, sem én nem sérültünk. Nem ültem sírva a szobája előtt, miközben Ő bent ordított, hogy megtanítsam egyedül aludni (hallottam ilyet is). Együtt aludtunk, de ez jó volt Neki is és az egész családnak is. Semmi hátrányát nem éreztem és így csinálom majd a tesóval is.

A kisfiam nagyon jó alvó, 2 éves korától átalussza az éjszakákat, este 9-től reggel 8-ig.

Biztosan gyerek függő is, de az enyém ezt igényelte, hát ezt kapta.

Ismerek olyan gyereket, aki babakánt nem szerette, hogy ringassák, egyedül könnyebben elaludt a kiságyában. Most lassan 4 éves és csak úgy hajlandó elaludni, már évek óta, ha az anyukája mellé fekszik.

Sosem tudhatjuk, hogy melyik baba miért alszik rosszul, így nem is általánosíthatunk, hogy minden gyerek rossz alvó. Biztos nem jókedvükben nem alszanak.

3 gyerekem van.

Biztos, hogy én sem csináltam egyformán, de a második-harmadiknál már fontos szempont volt hogy éjszaka ne legyen sírás, mert mindenki mást felébresztett volna a baba.

És nagyon különböznek alvás szempontból is, meg minden másból is.

Az első gyerekem volt a legjobb alvó, én is azt gondoltam magamban akkor, hogy "de ügyes vagyok", nem tudom mit bajlódnak mások, hát csak le kell tenni aztán alszik, nem?

No aztán megkaptam.

Ez nagyon függ a gyerektől.

Neked (is) szerencséd van. Plusz lehet hogy tréningezted is őket, nem tudom mit takar a "nem kis munkámba került".

Egyébként a harmadikom épp mára virradóan aludta át először az éjszakát 3 hónapos kora óta. :))) (Most lesz 20 hónapos hamarosan)

Ez egy újabb provokáló, veszekedést kiváltó kérdés. Miért kell feltenni ezredszer is??

Utolsónak: ha én megvártam volna hogy a babánk magától visszaaludjon, azóta is várhatnám. Ha egyre jobban sír, akkor nincs az a tanács amitől én otthagynám.

A mi esetünk! Tápszeres baba volt kezdetektől, és elég sokáig "evett" éjszakánként! Tehát nem volt az, mint több babás ismerősnél,hogy mondjuk 3 hónapos korától átaludta volna az éjszakát, vagy mondjuk aludt volna egy huzamban 6-7 órát. Aztán úgy gondolom időben, 8-9 hónapos korában "szoktattam" le az éjszakai tápszerről, mert a doki mondta,hogy ha normálisan kap enni este, akkor nem szabadna felkelnie éjjel enni. Így is volt, de akkor meg a vízről nem szokott le.

Aztán volt két viszonylag nyugodt hónap. De utána üvöltve kelt éjjel. Nem tudtuk mi van, sétálgattunk vele, volt,hogy kocsikázni is elvittük és hát egy idő után betettük magunk közé,mert ott legalább nagy nehezen visszaaludt. Kiderült, tejallergiás és fájt a hasa. Ez úgy gondolom,nem a gyerek és nem a mi hibánk nem volt, hogy későn jött rá a doki. Viszont sajnos akkor már megszokta,hogy ha felsír, visszük át.

Aztán erről is próbáltuk leszoktatni. Most két éves. Van,hogy át kell vinni éjszaka,ha felsír, mert nem hagyná abba, van,hogy visszaalszik a kiságyban. De kevés az az éjjel, amikor nem kel fel.

Hogy ez most mi csesztük el, vagy rossz alvó a gyerek, nem tudom! De már nem is agyalok rajta! :)