Ha a kislányunk a saját ágyában alszik el, de néha este, ha nagyon sir, magam mellé veszem-az nem jelent odaszoktatást?

En is magunk melle veszem, mert tudom, hogy rosszat almodott es fel. Szamomra kegyetlenseg es onzoseg lenne otthagyni egyedul. Egy kisgyerek szamara teljesen mas meg az alom, vagy a barmilyen okbol elofordulo felelem. Nem lehet egy "ugyan marral" elintezni! Meg kell tanulni, egy gyerek nem mini felnott, teljesen maskent gondolkodik a vilagrol! De egyebkent is egy rossz alom utan meg egy felnott is elofordul, hogy nehezen nyugszik meg es alszik vissza ha nincs mellette senki. Mi egy kis ido mulva, amikor mar megnyugodott vagy epp el is aludt visszavisszuk a sajat agyaba. De volt, hogy ilyen-olyan okok miatt koztunk kellett aludjon, de nem lett belole gond. 2.5 eves, es ha menetrend szeruen magunk koze kene vegyem, az se zavarna. Ez az idoszak hamar elmulik, kesobb meg vissza is fogjuk sirni.

Emlekszem, mikor gyerek voltam az en szuleim is hasonlo kepp cselekedtek, ha felebredtem ejjel, sot "sokaig" (kb 5 ev) igenyeltem, hogy valaki velem legyen, amig el nem aludtam. Na es? Kinottem ezt is, nem lett semmi bajom tole se a kapcsolatomnak a szuleimmel. Amikor nagyinal voltam, akkor meg eleve ott aludtam vele. Egy ido utan magam koveteltem a sajat helyet, szoval ez nem marad igy! 21 evesen koltoztem el otthonrol, es nem egyszer toltottem el ejszakakat gond nelkul egyedul (ertsd: a hazban egyedul) mar az elott is. :)

Dehogynem :) Hát szerintem pont így kezdődik, nálunk legalábbis így volt. Először csak délután aludt a nagy ágyon, hogy mellette feküdtem, máshogy nem tudtam volna elaltatni. Aztán hajnalban felkelt, és nem lehetett az ágyában visszaaltatni, magam mellé vettem és úgy tettem vissza, ha tudtam, de sokszor nem sikerült, így mellettem aludt kicsit. Egyre kitolódott az az idő, amikor átjött, először hajnal 5, majd 3, majd 1, éjfél, pár hét múlva már be se lehetett tenni a saját ágyába, csak a nagy ágyon volt hajlandó aludni. Azóta is ott alszik csak, este és napközben is.

És hát hogy gond lesz-e belőle később??? Hát nekem nem gond, hogy ott alszik, mert szétszedtük a rácsos ágyat és átalakítottuk ifjúsági ággyá, és a mi ágyunk mellé tettük. Megszoktam, mondhatnám szeretem, hogy a közelemben alszik, főleg mert tudom, hogy ez a természetes szükséglete, de van aki ragaszkodik a külön szoba, külön ágyhoz, ezt neked kell eldönteni, mit szeretnél. De így biztosan odaszokik! :)

Szerintem ez minden gyereknél más. Ovis korunkig egy szobában aludtunk a szüleinkkel. Mikor saját szobánk lett, én tökéletesen elvoltam, a testvérem viszont nem. Ordított a sötétben, és minden hajnalban vitte át a cuccát anyuékhoz, hogy ő ott alszik. Pedig egész addig ugyanaz volt mindegyikünknél az altatás.

A fiam velünk egy szobában alszik. Ha megütötte magát, vagy lázas volt, vagy ha csak oda akart bújni néha közénk aludni, jöhetett. De érdekes módon, a legtöbb esetben elfekszik egy kicsit, aztán pakolja a cuccát, hogy ő megy a saját ágyába. 8-10 hónapos korában pedig az volt aműsor, hogy fognom kellett a kezét, amíg elaludt. Aztán ma meg már rám szól, ha próbálom simogatni a hátát, hogy elaludjon. :)