Sirni hagyas pro es kontra?
6 honapos a babam. Egyszeruen nem tudom hogyan altassam. A napkozbeni altatas csak kezben tortenhet. Oke, ezzel mag megbekeltem. Este viszont teljesen mas volt eddig. Szopi utan bufi es letettem a kisagyba. Leultem melle, eleg volt ez. Nem sirt. Forgolodott jobbra-balra, majd egyszer csak elaludt. Eddig. Lehet osszefuggesben van, hogy most kezdett el atfordulni, es azt gyakorolja szorgalmasan. Viszont most mar este sem hajlando elaludni egyedul.
Es itt jon a kerdes: ki hogyan szoktatta a babajat egyedul alvasra? Volt akinel a sirni hagyas valt be vagy meg sem erdemes probalnom? (Ertem a sirni hagyas alatt, hogy egyre tobbet hagyni a babat "egyedul", de mindig visszamenni megvigasztalni. Nem ugy gondoltam, hogy racsukom az ajtot, aztan reggel nyitom ki)
ne aggódj, a bölcsiuben el fog tudni aludni. rugalmasak a kicsik, tudni fogja, hogy ha nem vagy ott, nincs ringatás. Az én lányom egy éve bölcsis, vígan alszik nagyokat, itthon még igényli, hogy altassuk:). De pl. a nagyszüleinél sem kell különösebben altatni.
ha úgy nézed, hogy tanulás= bizonyos helyzetre való reakció készség szinten történő elsajátítása, akkor csak ót teszel ha nyugtatod, segíted az elalvását, így stabilan kiépül benne a hormonális- idegi folyamat, amihez később "nyúlni" tud ha eljön az ideje az egyedül elalvásnak:).
3-as vagyok. Mint mondtam nyilván meg fog tanulni egyedül elaludni, de ennek most még nagyon nincs itt az ideje, ő még nagyon pici.
Nem tudom mikor tervezed bölcsibe adni, de gondolom még nem mostanában.
De egyébként normális helyeken a bölcsiben sem hagyják üvölteni a piciket.
Gabkának igaza van, ha előbb-utóbb sikerül is "betörni" a gyereket, és néhány átsírt éjszaka után csendben marad, az nem azt jelenti, hogy megtanulta, hogy ilyenkor aludni kell, csak annyit tanult meg, hogy felesleges megpróbálnia kommunikálni a világgal, vagyis elsősorban az anyjával, mert nincs reakció. És ez később még rengeteg problémához vezethet.
Első vagyok.
Én mindig altattam, most 2.5éves és törés nélkül elalszik Apával is és átalussza az éjszakát (1-2szer nem). Pedig nem hagytam sírni, csak figyeltem a reakcióit. Kb 2éves korára érett meg annyira, hogy meg tudtam vele beszélni, hogy már külön alszunk és sírás nélkül (nem az, hogy 3napig sírt, egy napot sem sírt) ment a dolog. Mostanában ha megébred hajnalban átjön és hozzánk bújik. Igaz nem bölcsis, csak oviba fog menni, de nem félek attól hogy ott nem aludna el (pedig itthon mellé fekszek és úgy alszunk) mert ott azt fogja látni, hogy mindenki alszik, ő is befogja csukni a szemét, és tuti biztos ki fog fáradni annyira, hogy altatás nélkül álomba merüljön. Nem hiszem, hogy idomítással lehet gyereket nevelni. Én mindent úgy teszek, ahogy szeretném hogy velem tegyék. Ha igényli még a simogatást, akkor simogatom, nekem is jól esne. És volt hogy a férjem párszor álomba simogatott engem is, amikor nem tudtam elaludni 1-1rémálom után, nem végignézte, ahogy nyűglődök. Emberek vagyunk, emberi érzésekkel és a kisbabáknak még teljesíthető igényeik vannak :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!