Kicsi vagy nagy korkülönbség pro és kontra?

Én érveket nem szeretnék felhozni, csak leírom, hogy velem ez hogy történt, és miért.

Amikor megszületett a lányom 26 éves voltam, kicsit másképp képzeltem az egészet, és annak ellenére, hogy imádtam, -egy rettentő pörgős, okos, aktív gyerek volt- nagyon ki tudott meríteni, főleg a hisztikkel. Én úgy éreztem, nem akarok addig még egy ilyet, amíg nem megy oviba. Aztán úgy hozta az élet, hogy várnunk kellett még, majd elkezdtünk próbálkozni és sorra elvetéltem. Mire megoldódott a gondom, már elég nagy lett a korkülönbség. Ennek az az előnye, hogy a lányom nagyon várta a testvérét, szereti, foglalkozik vele, stb. De hátránya, hogy nehéz közös programokat szervezni, nehéz a napi különórákat, egyéb teendőket beosztani, nem tudnak "együtt" játszani, csak a nagy a kicsivel, fordítva ugyebár nem megy. De ha választani kéne, hogy ez, vagy egyik kicsi másik pici, akkor azt választanám, ahogy most van. Bár az ideális szerintem az lett volna, ha 3-4 év lett volna köztük, ahogy terveztük. Legalábbis nekünk.:)

Húgom és köztem 6 év korkülönbség van. Én megmondom őszintén jobban örültem volna, ha mondjuk csak 2-3 év van.

Én szerettem volna a tesómmal beszélgetni, mindig is arról álmodtam, hogy a tesóm, a barátnőm. Lehet, hogy ez a későbbiekben változni fog, de még csak 10 éves a tesóm.

GYerekeim között éppen egy év van, fiú és lány. Az első év (még abban vagyunk) brutálisan nehéz, vagy inkább az első félév. Sok-sok segítség kell, de így is minden (háztartás) úszik.

Egyedül, nagyszülők/bébiszitter/takarítónő/lelkes férj nélkül nem vállalnám. (Nekünk a nagyszülők segítenek hetente háromszor, vigyáznak rájuk félnapokat, így tudok főzni, takarítani, bevásárolni, férjem is vásárol, főz.)

Viszont később, szerintem még egy fél év, amikor a kicsi is járni fog, már sokkal jobb lesz, nagykorukban pedig pláne.

Nálunk 2 év korkülönbség van. Így terveztük. A kisebb 10 hónapos. VAlóban nagyon-nagyon nehéz az első év. Talán most lett jobb kicsit, mióta a pici feláll, mászik, kezdi magát lefoglalni.

A férjemen kívül nincs segítség, sokszor nagyon fáradt vagyok, de mégis azt mondom, ha a kicsi normálisan aludna, jó szervezéssel meg lehet oldani. Nekem ami nagyon nehéz, hogy mindent meg kell szervezni. Pl. a heti menüt, reggelivel, vacsival uzsival együtt és úgy elmenni bevásárolni, hogy a 2 gyerekkel ne kelljen a boltban bénázni.

Segítség híjján, elég nehéz tartani a háztartást, sok-sok praktikát vetettem be, hogy könnyebb legyen.

De, újra így akarnám. Mi kis korkülönbség pártiak vagyunk, előtte is tudtuk, hogy az eleje nem egy fákjás menet lesz. Amúgy 3 gyereket szeretnénk, viszont most úgy tervezzük, hogy előtte visszamegyek dolgozni, 1-2 évet.

Mindazonáltal, nekem van egy bátyám aki 5 évvel idősebb nálam, és egy húgom, aki 9 évvel fiatalabb tőlem. Mindkettővel jó a viszonyom. A bátyámmal vannak olyan emlékeim, hogy együtt játszottam, aztán nagyon sokáig úgy néztem fel rá mint valami Istenre. Ő meg megvédett, tipikus bátty volt, szóval az sem volt rossz korkülönbség szempotjából.

A húgommal is jó a viszony, mióta neki is vannak gyerekei mondhatni barátnők is vagyunk, de gyerek korukban inkább a második anyja voltam, mint a testvére, ami akkor nekem nagyon nem volt jó. Vagyis, az ilyen nagy különbség nekem már sok lenne.

Örülök a kérdésednek, mert Én is ezen gondolkoztam a napokban.

A Kisfiam most 9 hónapos, nagyon szeretnénk majd neki testvért. Én alapjában véve kis korkülönbséget szeretnék, habár az első év (ahogy itt is olvastam) elég nehéz lesz. Szerencsére a nagyszülők Tőlünk pár utcára laknak (a viszony is szuper jó), és lassan mindegyik nyugdíjas.

Én úgy szeretném/szerettem volna, ha minden körülmény engedi, hogy a Fiam betöltse már a 2-öt mire megszületik a testvére.

Köztem és az Öcsém között 7 év van. Megmondom őszintén nekem ez SOK. Mikor megszületett imádtam pesztrálni, Én már "nagyobbacska" voltam, így később tudtam rá vigyázni. Csakhogy elkezdtem tini lenni, elmászkálni, Ő akkor még kisgyerek volt, így eltávolodtunk egymástól. Most 18 éves, most kezd helyre billenni a kapcsolatunk.

Első vagyok. Ebben igazad van.:)

És mindenki maga tudja a határait. Ha neked jó, tedd úgy.