Mikor és hogyan tanítottátok egyedül aludni a babát/kisgyermeket?

Soha és sehogy

Két éves és mellé fekszem és úgy altatom.

2 évesem van, mellettem alszik el és utána átvisszük az ágyába. Ha beteg akkor nem lehet átvinni, akkor felébred és így olyankor velünk alszik éjjel is.

Szerintem eljön majd az idő mikor már ő fog akarni külön aludni, vagy nem lesz olyan félelmetes neki egyedül a szobájában. Kifejezetten tanítani, tréningezni erre nem akarom.

A mikort nem tudnám megmondani, mert egy folyamat volt. Az elsőnél már pár hónaposan is - lehetőség szerint - próbáltam úgy altatni, hogy ő az ágyban, én simogatom a hátát és énekelek, mesélek. Aztán jött ez hátsimogatás nélkül, aztán ének nélkül, de ott ültem mellette. 5-6 hónaposan jött egy nagy váltás, mert választott magának kedvenc alvós tárgyat, ami megnyugtatja (akkor szokott le az ujjszopásról is), akkor betettem szoptatás után az ágyba, ő pedig elkezdett molyolni az alvósával és ha addig kimentem, akkor 10 esetből 9-szer elaltatta magát. Ez az esti altatás volt, a mai napig álomba dumálja magát. A nappalit azt hagyjuk.

Hogy mekkora szerencsénk van a naggyal azt most tapasztaljuk, mert a testvérénél nem ennyire könnyű a történet. Ő most, másfél évesen tart ott, hogy este - jó esetben ébren - leteszem az ágyába, de többnyire ott kell maradnom a szobában, néha aktívan altatom is (enyhe esetben olvasok/énekelek, komolyabb helyzetben simogatom a hátát és úgy csinálom mindezt). Sokszor elalszik szoptatás alatt, de olyankor gyakran 1 órán belül felébred és hiányol. Megértem, hiszen az elalvás előtti utolsó képe az lehet, hogy épp a mellemen van.

Kezdetektől. Beraktam az ágyába és úgy próbáltam elaltatni., mert az nem működött, hogy alva rakom be az ágyába.

De ettől meg úgy kiborult, hogy nem alhat mellel a szájában, hogy rendszeresen "elzavart", különben ordított. Ha csak leteszem elaltatja magát, de csak akkor, ha én is lefekszem és már nem mehetek ki(egy szobában, külön ágyban alszunk.) De ez csak éjszakai alvásnál működik, nappal leginkább sehogy nem alszik.