Hogyan altassam el és szoktassam le a ciciről?

Én ekkora gyereknél már nem játszanék

Simán azt mondanám, hogy elfogyott nincs mar cici, vagy fáj, vagy tudom is én.

Előbb utóbb elalszik, ha odaadod neki ha nem.

Hasonló problémákkal küzdök. 2 éves múlt kislányom nem akarja elengedni még a cicizést, pedig nekem is már nyűg. De bár még van tejem, egyértelműen nem azért cicizik, mert a tej kell neki, ha gyógyszert szednél, ami elapasztja (vényköteles, de nem tudom, felírják-e "csak úgy"), szerintem attól még ugyanúgy cicizne. A nagyobb lányom 2 évesen hagyta el, neki könnyebben ment, de nála már elapadt a tejem, és egyáltalán nem zavartatta magát, cumizta ugyanúgy tovább. Csak nekem volt sokkal de sokkal kellemetlenebb úgy.

Altatás- én ringatva, sétálgatva szoktam próbálkozni. Alapvetően nem ezt igényli, bölcsiben, vagy hétvégén délután a nagymamánál simán elalszik csak úgy, lefekszik az ágyba és hagyják békén módon, de tőlem elvárja, hogy nyújtsak neki valami "extra" szolgáltatást. És a cici helyett akkor a következő legjobb dolog a bújás, a ringatás. A visszaaltatásra is ezt igyekszem bevezetni. Újszülött korában jobban aludtam, mint most, amikor megpróbálom elválasztani :D

De szóval ezt nem lehet, nem tudjuk könnyen-gyorsan csinálni. Lehet fokozatosan, szakaszosan, hogy egyszerre csak egy alkalmat veszel el tőle, és akkor 3-4 nap múlva a következőt, ez egyébként számodra is kíméletesebb, mert akkor a mellednek is van ideje alkalmazkodni a csökkent igénybevételhez, kevésbé fog begyulladni, fokozatosan fog apadni a tej, szóval érted, csak hát ez ugye hosszú ideig fog tartani. Amit bármikor megszakíthat egy-egy betegség vagy ilyesmi (nálunk ez volt folyamatban, már egészen jól haladtunk, 1 hónapja szenvedtem vele, kezdte elfogadni lassanként, hogy éjjel az elalvás után már csak reggel ébredéskor van a következő cicizés, amikor bumm, beteg lett, nem evett, nem ivott, nem aludt, csak cicin. Hát és most visszatért minden a régibe, amikor az egész éjszakát a mellemen csüngve tölti, sztornó minden, kezdhetjük elölről az egészet megint).

Vannak, akik azt mondják, hogy csak ne add neki, és kész. Ok, ez is egy megoldás, én is próbáltam, az én lányomnál nem működik, ő kitartóbb ennél :D Még ha csak 2-3 rossz éjszakánk lenne ettől, az még beleférne, de ő nem adja fel ilyen könnyen. A nővérénél valóban 3 nap volt, amíg lejött az éjszakai cicikről, és utána már csak elalváshoz meg reggel ébredéskor kapta 2 éves koráig, majd egyszer csak mondtam neki, hogy inkább csak bujcizzon a cicihez meg simizze, ne szopizzon, és tádám, onnantól kezdve csak azt csinálta. A kicsi megközelítőleg sem ennyire együttműködő, ő képes eljátszani, hogy elfogadta, sőt, eljátsza, hogy alszik a karomban, aztán amikor nem figyelek, hopp egy gyors mozdulattal rácuppan és már szívja is. Nála lehet, hogy a következő lépés már az lesz, hogy leragasztom, vagy valami, mert bár nem vagyok híve az ilyen trükköknek, jobbat nem tudok kitalálni.

Te ismered a kisfiad, te tudod, milyen habitusú. De igazából csak csinálni kell és próbálkozni, hogy mi az a módszer, ami beválik nálatok. Az viszont ökölszabály, hogy ha valamit elveszel tőle, ami neki ilyen fontos, akkor azt pótolni kell. Akár egy plüssállatkával, puha takaróval, amit morzsolgathat, cumival, bármivel, akár ringatással, extra bújással, stb. Az nem fog működni, vagy legalábbis nem könnyen és kíméletesen, ha egyszerűen csak elveszed, és mást nem kap helyette.

Amíg adod neki, nem fogod elapasztani. Ha gyógyszerrel apasztasz, akkor meg nem adhatdz neki.

Ez 2 külön dolog.

Első körben le kell szoktatni, utána kell az elapasztással foglalkozni. Akkor is csak akkor, ha nem apad el magától.

Én mind a 2 gyereknél 1éves korukban értem el ezt az érzés, hogy eddig menyt, innen ne tovább.

Szimplán nem adtam nekik. Volt sírás, nehezen elalvás, keresés, nyüglődés. De kitartottam, mert tényleg gyűlöltem szoptatni addigra.

Szépen elmondtam, hogy nekem fáj, nincs több. Összebújtunk, úgy altattam el. Mind a 2nél így csináltam.

A nagy 4nap után elfogadta, a kicsi 2.nap már nem is kereste.

Elhatározás és kitartás kérdése az egész.